Jöjjön Babits Mihály: Arany Jánoshoz verse.
(Egy megzavart verselő a XX. században)
Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd, léha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édesapjához panaszkodni tér meg:
úgy hozzád én. E nemzedék szemének
gyenge e láng, bár új olajak szitják:
cintányérral mulatnak már a szittyák
s rejtett kincset sejteni rá nem érnek.
S kiáltanak: Nincs benne tűz, sem érzés!
nem takart seb kell, inkább festett vérzés!
és jönnek az új lantosok sereggel,
sebes szavakkal és hangos sebekkel:
egy sem tudja mit mond, de szóra bátor,
magát mutatni hősi gladiátor.
Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály: Arany Jánoshoz versét!
Mi a véleményed Babits Mihály: Arany Jánoshoz írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
