Jöjjön Babits Mihály: Dal, prózában verse.
A vad tavasz zuhanyát érzed-e, érzed-e zúdulni, kedves?
Gyere ki a szőllőbe – virágos fákkal habzik a hegy
Gyik surran a szurdékban, amerre az ember megy
A rög szinte él, a nap szinte nedves –
Most könnyű vagyok, úgy-e könnyű? Lásd, tudom a babonát:
Szentgyörgy előtt piros pillangót fogni jó!
Érzed hogy árad a szél mint egy tavaszi nagy folyó
jó, jó, meleg, párnás, sűrű – Gyerünk a napon át!
Nézd eleven mappa a táj a napba, minden útja tiszta rajz!
Még föl nem vette a nyári zöldet, csiraváró meztelen.
Hallod a zenét a mandolafán, mint kivirágzott hangszeren?
Zsong, zsong, zsong, zsong – mézillat, érzed? – pille száll és méhe rajz.
Létrán egy bácsi hernyózza a fát – mint naptárakban régi kép
a hónapok előtt, olyan – mellette gyerek és kutya vig.
Karókat a földön suhancok sorban guggolva hegyezik.
Iszalaggal a vincellér kötözi a venyigét –
Jó, jó, jó így szétnézni szabadon! – így ülni a napban, a tanya előtt
ahonnan látni a vonatot hogy cammog a róna felett
s a várost, s a széles utcán mászni az apró embereket,
s vidám munka hálójában hegyoldalt és tetőt –
Ó borok anyja, drága hegy, mámor anyja, munka!
Zuhanj csak, jövendő szüret tüzeivel nedves
nap zuhanya, boldog előleg! felejteni, kedves,
e kábulásban, milyen ősz leshet a tavaszunkra!
Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály költeményét.
Mi a véleményed a Dal, prózában írásról?
Írd meg kommentbe!
