in

Babits Mihály: Esti kérdés

Jöjjön Babits Mihály: Esti kérdés verse.

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Babits Mihály: Esti kérdés elemzése

Ötvenhárom sor – egyetlen mondat. Szépség és titokzatosság, bölcsesség és útkeresés. Hangulatok és emlékek, majd a kérdések felvetése, azaz a kérdés felvetése, hiszen ugyanarról a kérdésről van szó: “miért élünk”.- írja a cultura.hu a költeményről.

Fogarason fejezte be.

Az 1909 és 1911 közt keletkezett verseket Babits a „Herceg, hátha megjön a tél is!” című kötetben gyűjtötte össze. A költő második kötetének talán legfontosabb, de mindenképp legismertebb verse az Esti kérdés, melynek első tizenkét sorát még 1908-ban Szegeden írta meg, s 1909 áprilisában Fogarason fejezte be.

Ez a költemény a meditatív versek sorát nyitja meg. Az egyetlen, 53 sorból álló többszörösen összetett mondatban (Noha az írásjelek nem ezt sugallják!) Babits az élet értelmére, céljára kérdez. – írja verselemzésében a Kavicsok blog szerzője.

A doksi.hu-n megjelent verselemzést ITT olvashatod.

Hallgasd meg Babits Mihály felolvasásában a verset.
Für Anikó fantasztikusan mondja el a költeményt – nézd meg ITT.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kassák Lajos: Advent van

Reményik Sándor: Régi nóta