Jöjjön Babits Mihály: Gretna Green verse.
Kék az ég ma, zöld az ág –
milyen messze, más világ!
mennyi rózsa, lám a pünköst –
Ámor röpdös négy szemünk közt
– s semmi harc és semmi kín:
mindjárt itt lesz Gretna Green
szállunk, szállunk, mind tovább
tefeléd, szép délibáb!
Bájkocsim szemed sugára,
csókos szók az ostorom.
Hopp! megszállunk éjszakára
valamely monostoron
– e monostor nemcsak rím,
e monostor Gretna Green
vén kovács ott ősz apát,
aki minket összeád.
Sorsom, borsom mit kivánsz?
legszebb a mezalliánsz:
légy hát, édes ellenségem,
Hófehérke, feleségem
– mennyi illat, mennyi szín!
szép az útad, Gretna Green
mennyi rózsa, mily tavasz
bárányfelhő ránk havaz.
Mennyi szín és mennyi kincs!
szebb ut nincs és jobb ut sincs.
Ez a rév itt Éva réve:
rég ismerem, ezer éve.
– Kinn vagyunk már, hejh de kinn!
Hol van, hol van Gretna Green?
Meddig szálljunk még tovább
érted ó szép délibáb?
Esteledik az idő,
hűs az árny és zörg az ág –
megaszalt a déli hő
s esttől borzongsz, szép virág
– aggadozva kérded ím:
„Messze még a Gretna Green?”
Jaj virágom, nem tudom
megtévedtünk az uton.
Szökken a kocsim: világom
köd borítja s légi nedv,
lankad útazó virágom,
bennem is a régi kedv
– mennyi harc és mennyi kín!
Messze még a Gretna Green
s szempillámat – ó de kár –
ólom-álom üli már.
Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály költeményét.
Mi a véleményed a Gretna Green című versről?
Írd meg kommentbe!
