Jöjjön Baróti Szabó Dávid: Barátság verse.
Míg puhán hord a csapodár szerencse,
Számoson kelnek s csakhamar barátid;
Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.
Mind eloszolnak.
Nézd eme sok száz jövevény galambat:
Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;
Nem szeret rongyos fedelű toronyba
Hordani fészket.
Mindenütt híven követőd az árnyék,
Míg arany színbenn egeken van a nap:
Ez lenyúgodván, amaz is legottan
Mind elenyészik.
Futnak a hangyák az üres veremtől:
A saját hasznát kereső barát is
A vagyonjából kifogyott barátját
Messze kerűli.
Köszönjük, hogy elolvastad Baróti Szabó Dávid költeményét.
Mi a véleményed a Barátság írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
