Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

Hirdetés

Jöjjön Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz verse.

Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S távolléted alatt kedvem miben lelem?
Tudod, elvesztettem édes enyelgőmet,
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.

Lefestem szüretem estvéli óráit,
Ha már cselédimet nyugodni eresztem,
És csak alig hallom a vígság lármáit,
Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem.

Leplembe burkolva könyökömre dűlök,
Kanócom pislogó lángjait szemlélem,
A képzelet égi álmába merűlök,
S egy szebb lelki világ szent óráit élem.

Az őszi bogárnak búsongó hangjai
Felköltik lelkemnek minden érzéseit,
S az emlékezetnek repdező szárnyai
Visszahozzák éltem eltűnt örömeit.

Életem képe ez. – Már elestvéledtem,
Béborúlt az élet vidám álorcája!
Még két mulatótárs van ébren mellettem:
A szelíd szerelem hamvadó szikrája
S bús melancholiám szomorgó nótája.

Köszönjük, hogy elolvastad Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz költeményét.

Mi a véleményed Berzsenyi Dániel írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reményik Sándor: Bevezető ének

Kisfaludy György: Óda a kedveshez