in

Versek a méhekről, amiket érdemes elolvasni

Íme a Versek a méhekről összeállításunk.

Gazdag Erzsi: A méhecske inge
.
Szomorkodik a méhecske;
kimosta az ingét,
ökörnyálra terítette,
szél szárnyára kerítette,
s a felhőbe repítette,
mint a könnyű pillét.
.
Föltekint a bodzafára.
Könnye kőre csorran:
“Cinkemadár, ha arra jársz,
ingecskémre ha rátalálsz,
kapd csőrödbe nyomban,
s hozd le nekem onnan!”
.
Cinkemadár megsajnálta,
szólt a pacsirtának:
“Itt egy kis méh panaszkodik;
ingébe szél kapaszkodik,
valahol a felhőn úszik
lengő vitorlának.
.
Te ismered azt a felhőt,
mondd meg neki szépen:
eressze el vitorláját,
dobja le a méh ruháját!
Megfizetem fáradságát
tán a jövő héten.”
.
Kis pacsirta szárnyát tárja,
s fellegekbe röppen.
Cinke és méh ott lenn várja,
s ím, a méh habruhája,
mint a harmat a virágra,
lábuk elé csöppen.

Garay János: A méhecske

Mihelyt jókor reggel
felszikkadt a harmat,
a méhecske többé
nem ismer nyugalmat.
.
Repdes ide, s tova,
virágról virágra,
majd a ligetbe száll,
majd a rónaságra.
Megnéz figyelmesen
minden virágkelyhet,
s örül, ha egy kis
mézrevalót lelhet.
.
Nem csügged, ha kevés
méz van egy virágban
“Sok kicsi, sokra megy”
– dúdolja magában.

Petőfi Sándor: Fürge méh…

Fürge méh, te bejárod a ligetet,
Hogy szedhessed virágokrul mézedet;
Az én babám nem jár fűre s virágra,
Hej mézednél mégis édesebb csókja.
.
Pozsony, 1841, szeptember – október

Áprily Lajos: Fűzfa-zsongás

Hogy zsong, zenél a barkás fűzberek!
Aranyzöldjét ragyogva tükrözik
a kecskebékás tócsák, víz-erek.
A zsenge lomb bodor barkáiban
tengernyi méh tolong, toroz vígan,
zsákmányos, sárga lábbal elrepül
s helyére frissek zengő ezre gyűl,
s a fényben zsong tovább a bacchanál.
Az ölyv, mely szelte fenn a kék eget,
ezt hallja tán, hogy most szitálva áll…
.

Péter Tímea: Méhek tánca
.
Sárga csíkos táncruhában,
Illatból szőtt, bő uszályban,
Szállnak vígan, ágról-ágra,
Bújnak be az orgonába.
.
Vezényszóra tovaszállnak:
Udvarolnak az akácnak,
Bodzaernyőn döngicsélnek,
Bókolnak a cseresznyésnek.
.
Pitypang bojtján, körbe állnak,
Ringnak, dongnak, táncot járnak.
Ámul veréb, cinke, rigó:
„Csodaszép a méh- dáridó!”
.
Ibolyára csókot dobnak,
Almabibén ábrándoznak.
Megállnak egy szerenádra,
Kacsintgatnak meggyvirágra.
.
Napszálltára elfáradnak,
Szellő szárnyán hazaszállnak.
Édes nektárt vacsorálnak,
Álmukban is táncot járnak.

Gyurkovics Tibor: Méhmunkás
.
Zümmög, ahogy elsuhan,
virágokra rázuhan.
Begyűjti a nektárport,
királynőjének hódol.
.
Minden este elszámol,
minden reggel elindul
napsütésben, szélesésben
minden nap csak robotol.
.
Ha meglátod egy virágon,
hozzá ne érj, kardja van,
beléd szúrja, inkább meghal.
.
Télen ő csak vegetál,
nyári napsütésre vár,
alszik bundában egy báb.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reviczky Gyula: Magamról

Versek a békéről, amiket érdemes elolvasni!