Ajánljuk:

  • in

    Csukás István: Tavaszi vers

    Jöjjön Csukás István: Tavaszi vers költeménye. Az ablakhoz nyomul az orgona az ablaküvegen át rám nevet amit nem tudok megunni soha a kékszemű tavaszi üzenet. Gyerek leszek egy percre újra én örökzöld időmből kipislogok a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok. Boldog részecske, együtt lüktetek s kinyílok mohón, mint tavaszi ág ledobjuk, unt kabátot, a […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Kánikula

    Weöres Sándor: Kánikula Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed a Kánikula írásról? Írd […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Magda: Hová lett az ellenőrző?

    Juhász Magda:Hová lett az ellenőrző? Anyu kérdez, apu faggat: – Ellenőrződ hová raktad? Ezt kérdezik napok óta, unalmas már ez a strófa. Nem találom! Mondtam bátran. Ott maradt az iskolában, vagy a padban felejtettem, vagy útközben elvesztettem. Vagy a cica vihette el! Próbálkoztam újabb trükkel. Tegnap bebújt a táskámba, mérges is lettem csudára. A lábammal […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Erdőben

    Jöjjön Petőfi Sándor: Erdőben verse. Sötétzöld sátoros Erdőben járok. Kevély tölgyfák alatt Szerény virágok. A fákon madarak, Virágon méhek. Ott fönn csattognak, itt Lenn döngicsélnek. Nem rengedez sem a Virág sem a fa; Hallgatják a zenét Elandalodva. Vagy alszanak talán? Elszenderedtek?… Megálltam én is és Mélán merengek. Merengve nézek a Patak habjára, Melynek nyílsebesen Rohan […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: Névnapra íratott versek

    Csokonai Vitéz Mihály: Névnapra íratott versek E tisztán tűndöklő reggelének Szájamból buzog ki íly tisztelő ének: Az Úr, aki midőn fárasztjuk az eget Kérésünkkel, reánk bőv áldást csepeget, Az, aki egyedűl az igaznak bére, Légyen életednek örökös vezére. És minthogy itt olyan tengeren eveznek Mindenek, amelyben sok százan elvesznek, Mivel a felhőkig felnőtt habok között […] Olvass tovább

  • in

    Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki

    Jöjjön Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki verse. Ez világ sem kell már nekem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem, Egészséggel, édes lelkem? Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kévánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled isten áldomása. Én drágalátos palotám, Jóillatú piros rózsám, Gyönyerő szép kis violám, Élj sokáig, szép Júliám! […] Olvass tovább

  • in

    Bogdán József – Reggeli ima

    Bogdán József – Reggeli ima Uram, ha misén elalszom, érintsd meg csendesen az arcom. Éjszaka féltem, nem aludtam, ott kuporogtam a kapudban. Nem tudom… melegségre vágytam, hideg koporsó volt az ágyam. Bár apám egyszer fölém hajolt, mint kutya a kölykét megszagolt. Úgy emlékszem még be is takart, és valamit mondani akart… Valami ilyet: befellegzett… a […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Halotti beszéd

    Jöjjön Márai Sándor: Halotti beszéd verse. Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? … Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat […] Olvass tovább

  • in

    Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje

    Jöjjön Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje verse. Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az országútra, megbotlott egy kidőlt fába, eltörött a gida lába. Panaszosan sír szegényke, arra ballag öreg néne. Ölbe veszi, megsajnálja, hazaviszi kis házába. Ápolgatja, dédelgeti, friss szénával megeteti, forrásvízzel […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

    Jöjjön Aranyosi Ervin: Halottaknak napján verse. Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek! Mennyire fontosak azok, akik élnek? Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel? Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el? Ilyenkor az ember temetőbe jár ki, Elmúlt szeretteit véli megtalálni. Közben annyin élnek magányosan, távol, kire nem jut idő, kit a szív nem ápol. Pedig a halottak […] Olvass tovább

  • in

    Nemes Nagy Ágnes: Példázat

    Nemes Nagy Ágnes: Példázat Papírban kaptam ezt a szót, mely messze földön pálma volt. Papírba göngyölt gyenge tőt, s most lám, előttem földbe nőtt. Nedvvel telik, rügyet fogan, s érik vele minden szavam, mivel sudáran felszökik, s valódi lombot hajt a hit. Olvass tovább

  • in

    Rónay György: Feketerigó

    Rónay György: Feketerigó Odafenn a fenyőfa hegyén, mindig a legtetején fütyül a feketerigó, fütyüli, hogy élni jó. Már szinte az alkonyi égen, fekete pont a bársony kékben: mintha egy kotta fekete feje hirtelen énekelni kezdene. Vagy mintha a Tavasz keze írna víg verset az égi papírra; tintája az öröm, a remény: mint gyöngy remeg a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.