A versek oldala
Íme Reményik Sándor: Csukott ajkak verse. Csukott ajkak A csukott ajkak éle összeért, Mint összefagyott két virágszirom, A küzdés fájó nyomait, a vért Letörölte egy kéz nyugosztalón, Álombabékítőn, enyhén, puhán… A csukott ajkak éle összeért, Többé nem kérdezik: miért, miért? Csókra nem vágynak, szitokra nem nyílnak, A szó, mint hegye ki nem röppent nyílnak Ott […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt verse. Csak addig fájt, amíg harcoltam érte, amíg a lelkem égőn rátapadt, s egy reggelen rájöttem, hogy hiába: az ifjúság már tőlem elszaladt. Lemostam minden kendőzést magamról, hajamat sem festettem újra már, mint vert vezér, a fegyverem leraktam, s olyan vagyok most, mint egy téli táj. Mint a felhőkbe […] Olvass tovább
Osvát Erzsébet: Ébred a Balaton Bontja a nap a haját. Tóba szórja aranyát. Villognak a sirályszárnyak. Pille-vitorlások szállnak. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Különbéke verse. Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az uccán ilyen vigan: valószínűleg felkötöttem volna magam. Régen, mint az álamok tékozló más fiai, azt hittem, lehet a világon segíteni, azt hittem, szép szó vagy erőszak ér valamit s az […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Olyan világ jön verse. Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!… Mert most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven […] Olvass tovább
Fekete István: Nyár végén Az árokparton elnyűtt gyalogút És az erdőkben Augusztus seper, A domboldalon avult fű lapul S némán búvik a csattogó eper. A patak szélén sárga liliom, Virágán kopott, fényes poszméhek, A buzogány a víz tükrét nézi, S a mélyben magasságát az égnek. S alkony ha jön, a nád alig zendül, Barna szántásban […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról verse. Olyan ez az óvoda, mint egy mese-palota csupa dal, csupa vers csupa játék. Énekel itt valahány kicsi fiú, kicsi lány. Ha lehetne még én is ide járnék. Óvó néni úgy szeretne: anyám helyett anyám lenne. Sose sírnék, sose rínék, egész nap csak énekelnék. Olvass tovább
Jöjjön Csoóri Sándor: Dióbél bácsi verse. Ki lakik a dióhéjban? Nem lakhat ott bárki, Csak Dióbél bácsi. Ha rácsapsz a dióhéjra Kinyílik a csontkapuja És cammogva előmászik Vén Dióbél bácsi- Csak a szádat Tátsd ki! Olvass tovább
Sokak szerint ez Zelk Zoltán legszebb verse – íme a csodás költemény. Zelk Zoltán „Sirály” című verse mélyen szimbolikus alkotás, amely sokak szerint a költő legszebb művei közé tartozik. A vers sötét képei és ismétlődő motívumai olyan belső utazást tárnak elénk, ahol az idő múlása, a hiány, és az örök várakozás uralkodó elemek. A halott […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Aki fázik Aki fázik, vacogjon, fújja körmét, topogjon, földig érő kucsmába, burkolózzék bundába, bújjon be a dunyhába, üljön rá a kályhára – mindjárt megmelegszik. Olvass tovább
Rónay György: Nyári zenekar Eredben ellankad a vér, a nap sziszegve csap le rád. Ó, zengő sugarak! a sejtjeidben meglapul a világ, csattan a víz és sárgán bugyborognak a nyári trombiták. A parton egy lány áll, a teste most megfeszül, mint a húr, zizegő derekán a szerelem sikoltozik vadúl, remeg és lüktet és dorombol és […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Téli fák Udvarunkon, ablak alatt Álldogál egy fura alak? Hóból van a keze, lába, Fehér hóból a ruhája, Hóból annak mindene, Szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, Feje búbján köcsögkalap. Olvass tovább