A versek oldala
Ady Endre Üzenet egykori iskolámba Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba Június volt s ujjongtunk, nincs tovább, Most gyertek, szabad mellü örömök S pusztuljatok, bilincses iskolák. De elcsitult a jókedv-förgeteg S helyére ült a döbbent némaság: Köröttünk már az Élet csörtetett. Óh, ifjui, szent megjózanodás, Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep, Emléketek ma is milyen csodás. Hős […] Olvass tovább
Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Körétek gyűlik szinte a világ, s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket. Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld májusi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet. Szép lassúsággal, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A legrövidebb vezeték verse. Mondok valamit, kedveském: Szeretlek! Vagy ezt tudod már? Akkor egyebet, valami ujat, – add a fejedet, nézz a szemembe és mondd, hogy: Szeretlek! Huszonöt év kevés volt rá… Szeretlek, másodpercenként… Egész lelkemet beléd kötni ez a legrövidebb vezeték, ez a villámgyors „Szeretlek!” Szeretlek: ebbe búvik a szivem, vele […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Sohasem verse. Én nem akartam sohasem. Nekem nem olvadt ereszem, ha március jött, s szerteszét tördelte a szomszéd jegét. Én nem akartam emberi sorssal, mint hinta, lengeni mélyből magasba s újra le; tengerbe vágytam szüntelen: fövénybe fúrni hátamat, hallgatni, mint a nagy halak, és nem bukni a fénybe fel, és nem követni […] Olvass tovább
Vörösmarty Mihály: Ábránd Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért. Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját, Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén Szerelmedért. Szerelmedért Lennék bérc-nyomta kő, Ott égnék földalatti lánggal, Kihalhatatlan fájdalommal, És némán szenvedő, Szerelmedért. Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Reszket a bokor, mert… verse. Reszket a bokor, mert Madárka szállott rá. Reszket a lelkem, mert Eszembe jutottál, Eszembe jutottál, Kicsiny kis leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja! Teli van a Duna, Tán még ki is szalad. Szivemben is alig Fér meg az indulat. Szeretsz, rózsaszálam? Én ugyan szeretlek, Apád-anyád […] Olvass tovább
Radnóti Miklós feleségéhez írt szerelmes verse a Tétova óda, melyben megpróbálkozik a lehetetlennel, egyetlen képben bemutatni rendkívül összetett szerelmét, mely már-már egy megkövesült csigaházhoz hasonlóan biztossá szilárdult benne. A cím oximoron, hiszen egy óda műfaji sajátosságaiból adódóan nemigen lehet tétova: felesége iránt érzett szerelme megfoghatatlan számára. – áll a erettsegi.com anyagában. Radnóti Miklós: Tétova óda […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: A szomj című verse. Nemes Nagy Ágnes: A szomj Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém karod, […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Monológ verse. Akarok még hinni az életemben s a mások életében – akarom, hogy izmos és erős legyen karom s földaloljak egy lobogó ,,igen”-ben. Mert megbocsátottam mindenkinek s szeretném, hogy nekem is megbocsásson, ki tettenért a pózon és családon és ne vádoljon többé senki meg. A múltat én elhordozom magammal új életemre, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Szakíts, feledj! verse. Ha van lelked a szakításhoz, Ha van erőd a feledéshez: Szakíts, feledj!… Úgy sem volt az szerelmi mámor, Csak egy szeszély, mit szít a távol. – Isten veled!… Bolondság volt ez is, mint minden. Silányság volt ez is, mint minden, Álom csupán… S én, aki mindent elvesztettem, Hogy’ rohantam […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Tél verse. Hóbafagyott levelet kaparász dideregve a szellő. Duzzadt, mint tele zsák: hóval telik újra a felhő. Nincsen csillag, a fák feketéllő törzse hatalmas. Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas. Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Én így szerettem volna élni. Én úgy szerettem volna élni Minden halandóval beszélni Mindenkinek nevét kérdezni Mindenkinek szívét érezni A járdán osztani virágot Tegezni az egész világot Megsímogatni ami állat Érinteni minden fűszálat Imádni végtelen sereggel A napot ha fellángol reggel És énekszóval összejönni Az esti csillagnak köszönni S testvéri csókkal hazatérni […] Olvass tovább