A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Zilahi ember nótája költeménye. Balázs Árpádnak küldöm. Zilah fölött felhőzik most Ifjuságom kicsalt vére, Vörös-fényes a Diák-domb, Vér hullott a Terbetére, Régi ember régi vére. Istenem, csak egyszer lennék Csókos, ifjú, boldog másik, Ott a híres Meszes alján Az utolsó áldomásig, Olyan boldog, mint a másik. Meghaltak már a leányok, Kiömlött a szivem […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Csak látni akarlak verse. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Bontsd ki a szépséged vidáman, Mint ó képeken meztelen angyalok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Várj hidegen, szabadon, hősként, Még azt se kérdezd meg majd, hogy ki vagyok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Hunyt szemekkel feküdj előttem, Miként egy vadvirágos, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Ha nem leszel… verse. Ha nem leszel most azé, ki szeret, majd leszel akkor másé. Egy ország porába irom neved. Vigyázz, belőled is lehet N. Pálné, X. Tamásné. Ne méricskéld, ne latold magadat. Ölj öledbe, ha kellek. Vagy fölkél s falhoz veti a harag, mint a részeg a poharat, e szesztelen szerelmet. Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Áldás a magyarra verse. Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik. A haza, a haza egyenlő volt mindig ezer év óta már, és mindig az marad, mert nem darabokból összetákolt darab: egytest a mi hazánk, eleven valami! Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani. Máskor is hevert már elkötözött tagokkal. Zsibbadtan alélt a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Egyszer én a kirakatban verse. Egyszer én a kirakatban olyan almát láttam: mikor néztem, rám nevetett pirosan és bátran. Van nekem is egy kis almám, szomorú, nem bátor, mint a kicsi kutya, hogyha elviszik anyjától. Lehet, hogy csak gyerekalma, s vágyik még a fára: ringatgassa, altatgassa édesanyja ága. Szél fürössze, nap törölje, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Vágy verse. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S magamat tőlük fölszívatni én. Szeretnék úgy belédsimulni Természet – mint […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Augusztus 5-dikén verse. Itt a gyűrü, itt a gyűrü, Itt van végre ujjamon! Itt van ajka, itt van ajka, Itt van végre ajkamon! Oh, mi édes, oh, mi édes, A csók piros ajakán! A kerek világnak minden Édessége itt van tán. Csókolj, csókolj!… senki sem lát… Szíjad, szíjad ajkamat! S ha látnak […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő – Szerenád Ilonkának verse. I was a child and she was a child, In this kingdom by the sea: Bat we loved with a love that was more than love – I and my Annabel Lee. (Allan Edgar Poe) A fűzfa behajlik a vízbe a víz körülötte csacsog locsogva körülsimogatják piciny buborék-pamacsok […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert Egy nap Tenélküled verse. Egy nap Tenélküled mint üres utca mely piszokfelhőben nem vezet semerre. Sötét, rút épület arcodba bámul lélek se mozdul csak a szél süvít a magány hágóján át. Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag hol fű s virág nincs, se bokor, se fa csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik […] Olvass tovább
Jöjjön Nadányi Zoltán: Nagyanyónak verse. Édes-kedves Nagyanyókám! Anyák napja van ma! Olyan jó, hogy anyukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, anyák napján legyen virág mind a két kezembe. Egyik csokrot neked szedtem, odakünn a réten, Te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés […] Olvass tovább
Jöjjön Faludy György: Óda a magyar nyelvhez verse. Most, hogy szobámban ér az est setétje, te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje, s ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének magyarul. Arcod tatár emléke már ködös, de titkunk itt e földön még közös s a te dalod zsong minden idegemben itt, idegenben. Magyar […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Az utolsó vacsora verse. János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol S fiatal arca felhős lesz a gondtól. Mély hallgatás virraszt az asztalon. Az olajfák felől a fuvalom Hűsen, szomorún a szobába téved, Be fáj ma a szél, az éj és […] Olvass tovább