A versek oldala
Jöjjön Csoóri Sándor: Ekkora szerelem előtt verse. Ekkora szerelem előtt egész testemmel becsukódom. Elalszom, mint idegbeteg, kivel máklevet itattak; a lábam kő, a fejem ólom. Ekkora szerelem elől elbujdosom, hogy el ne pusztíts. Hal leszek, tenger, lángoló fa, bőröd ébresztő, ostoros víz, kezed tükre, meggy íz a szádon,- apránkint fald föl árvaságom! Ekkora szerelem elől […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Mindhalálig Most mélységekből szakad föl a szó S nem csinált virág, nem papírhajó, De Óceán setétjén égő gálya, Mit röpít a szív tajtékos dagálya, A mélybe le s a mélyből újra fel, Ma szólni nem lehet s ma szólni kell: Szeretlek, népem, mindhalálig. Egy érzés szunnyadt bennem hangtalan, Némán, keményen, mint kőben arany, Most csákány töri, bontja, fejti föl Az érzést, amely […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Vallomás a szerelemről vers. Hetedfél országban nem találtam mását, szeretem beteg, szép, csengő kacagását, de nagyon szeretem. Szeretem, hogy elbujt erős, nagy voltomban, szeretem hibáit jóságánál jobban, de nagyon szeretem. Szeretem fölséges voltomat e nászban, s fényes biztonságom valakiben, másban, de nagyon szeretem. Még több szerelmes verset ITT találsz Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Vers az óvodáról verse. Olyan ez az óvoda, mint egy mese-palota csupa dal, csupa vers csupa játék. Énekel itt valahány kicsi fiú, kicsi lány. Ha lehetne még én is ide járnék. Óvó néni úgy szeretne: anyám helyett anyám lenne. Sose sírnék, sose rínék, egész nap csak énekelnék. Olvass tovább
Juhász Gyula: Arany estéje Öreg, magyar szívéhez oly közel volt Október ősze Margit szigetén, Szemérmes fényű, fátylas, enyhe mennybolt, Melyen a felhő kedves jövevény. Öreg karosszék lett a réve néki, Békés, dalos rév, hol ütemre megy A búcsúzó idő, mely visszakéri Az életet, mely hajszálon remeg. S elszunnyadóban, hűvös délutánon, Míg gémberedő ujja a gitáron, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Ősz verse. Ilyenkor már csak a felleg kövér, meg az eső, mely bő kontyát kibontja, ám apad a víz a rakpart kövén, s a hegyek és fák sorvadnak naponta. Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt sovány a város, olyan egyszerű lett: nyurgább a kémény, horpaszak a házak, hajnal s alkony közt […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Már járt… Már járt a villám a fejem felett, S bújtam előle vén fenyő alá Jó helyre ép… Egy csattanás: Lobogtunk volna mind a ketten: Én és a kihez menekedtem. És lettünk volna egy halom hamu, Két élet hamuja. Bottal piszkálta volna valaki: Melyik az ember és melyik a fa?… Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Karácsonykor verse. A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hiszek hitetlenül Istenben verse. Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz verse. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Halavány téli rajz verse. Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse. Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább […] Olvass tovább