A versek oldala
Csokonai Vitéz Mihály: Ajánló csók Rozáliám! te raktál Arcúlatomra csókot. Rozáliám! te raktál E verseimbe csókot, Teáltalad poétát Tett énbelőlem a csók: Légyen tehát tenéked Szentelve e csomó csók. Ha téged én, galambom, Tisztellek ennyi csókkal: Tisztelj te is, galambom, Engem meg ennyi csókkal! S meg ötvenennyi csókkal! Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Hetedhétország Megettem a világot s kiokádtam. Az élet meglehetősen egyforma. Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre, oly szemtelen gyorsasággal, hogy magam is megijedtem. Guten Morgen! mondták, de másnap már: Bon jour! s egy furcsa délután dalolva köszöntek: Good afternoon! Népek hálószobáin füleltem, bekukucskáltam kulcslyukakon, meglestem, mit csinálnak egészen magukban. Egy anya szoptatta nyűgös csecsemőjét. Tornyokra […] Olvass tovább
Weil-Jákob Márta: Süni Samu Fázik Süni Samu az erdőben Erre-arra tekereg, Kicsi lába az avarban Egyre jobban megremeg. Csepereg az őszi eső Fújdogál a hideg szél, Süni Samu házat keres – Jó lesz ez a falevél! Rakja egymás tetejére, Sárgát, barnát, vöröset. Behúzza az orrocskáját, S a levél alatt szendereg. Olvass tovább
Juhász Gyula: Trianon Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön, Melyet magyar erő szerzett vitézül, S magyar szív és ész tartott meg bizony. Egy ezer évnek vére, könnye és […] Olvass tovább
Mentovics Éva: Advent Álomport hintett a tájra a tél, fenyvesek ágain hűs szél zenél, hófelhőt bolyhoz fenn későn, korán, s átsuhan didergő falvak során. Benéz a házakba, s mit lát vajon? Gyertyafényt ünnepi, szép asztalon, parázsló kályhákat, s asztal felett számtalan imára kulcsolt kezet, szemekben sóvárgást, hitet, reményt, várják, hogy Megváltónk indul felénk, s megérint […] Olvass tovább
A Vásárban Szerb Antal szerint a „legaranyjánosibb” vers. Arany János: Vásárban Gyékényes, abroncsos alföldi szekér, Honnan cipel a sors – s e három egér? Hoztál-e pirosló új búza-magot? Mezők üde lelkét: friss széna-szagot? Odakünn már, úgy-e, megért a kalász? Rét gyapja lenyirva; foly a takarás; Boglyák tetejéről egy-egy suta gém Néz szét aratóknak vidám seregén? […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Bújócska Jól elbújtam, nem találsz meg, hiába is keresel. Bemászol az ágyad alá, szekrény mögé belesel. Egész estig keresgélhetsz, úgy sem fogok látszani. Most már inkább előbújok, kezdjünk végre játszani! Olvass tovább
Reményik Sándor: A szépség próbája Hajós Ivánnénak Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe, Mint aranyfelleg alkonyati égre. Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből, Örvényes, néma, feneketlen mélyről. A dal kérdezett: igaz dal vagyok?! A könnycsepp igazolt és ragyogott. Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét, Átragyogta a költő kételyét. A költeményen és a könnyön át […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: (Csak az olvassa…) verse. Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelid őz. Olvass tovább
Dsida Jenő: Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, – Az élet erre lassan megtanít. Mert mi az élet? Percek rohanása; Fagyos viharként száguld mindenik, Mögöttük sír a kertek pusztulása, S a rózsabokrot földig letörik. Illatos szirmok, zöldelő levélkék!… A vihar szárnyán […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Versenyen kívül verse. Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat: Más virág híján, […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Lepkeszárnyon Lepkeszárnyon szálló órák, boldog percek voltanak, mikor együtt álmodoztunk a virágzó hárs alatt. Fenn az égen holdvilág volt, lenn a földön némaság; az almafán a csalogány dalolta bús bánatát. Gyönge karja úgy körülfont, mint fát a folyóvirág, s bor nélkül is ittasultan álmodtuk az éjet át. Álom volt mindez valóban: elrepült a […] Olvass tovább