A versek oldala
Ady Endre – Köszönet az életért Van-e szebb élet, mint a másik S nem mindegy-e, akárhogyan Verjük magunk az elmulásig? Úgy siratom azt, amit sírtam, Olyan nagy vétek a sirás: Esti vezeklés hajnal-pírban. Aki él, az mind, mind örüljön, Mert az Élet mindenkinek Kivételes, szent örömül jön. Én vétkeztem, százszor vétkeztem, De már jön a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Nekünk Mohács kell verse. Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány – népek langy szivű sihederje, Verje csak, verje, verje. Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem: Én magyarnak születtem. Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon, Üssön csak, ostorozzon. Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig. Ne […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves… verse. Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltűnődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A Duna vallomása verse. Megtudtam, hogy titkokat rejteget A mi Dunánk, ez a vén róka, Mikről talán sohase álmodott Az ősi barlang-tüzek óta Ez a közönyös Európa. Megloptam a vén Iszter titkait, Titkait az árnyas Dunának. Magyar földön ravasz a vén kujon, Hisz látott ő búsabb csodákat. De akkor pletyka-kedve támadt. Vallott […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Szonett Szegedhez verse. A magyar Alföld legszebb délibábja Te vagy, szülötte városom, Szeged, De nem csalóka nyári fény varázsa, Hanem valóság bús puszták felett. Az égbe törnek tornyaid kevélyen S a szőke magyar vízben rengenek A palotáid és a magyar éjben Virrasztó lángod nagy-messze remeg. Dugonics András nézi, hogyan épül, Magasba hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hunn, új legenda verse. Hatvany Lajosnak küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt. Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?: Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak S életemnek csak nézői a maiak. Messziről és messzire megy ez élet S csak: élet ez, summája ezrekének, Örök, magyar határ-pör, meg nem szakadott. S […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső: Azon az éjjel Azon az éjjel az órák összevissza vertek. Azon az éjjel holdfényben úsztak mind a kertek. Azon az éjjel kocsik robogtak a kapunk alatt. Azon az éjjel könnyben vergődtek a fülledt szavak. Azon az éjjel égett szobánkba gyertya, lámpa. Azon az éjjel féltünk a borzasztó homályba. Azon az éjjel arcunk ijedt […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Rímes, furcsa játék verse. Szeszélyes, bús ajándék E rímes, furcsa játék, Oh, zokog, bár negédes – Fogadd szivedbe édes! Mert csupa szívbevert seb Vérszínezi e verset Mint halvány őszirózsa Szirmát az őszi rozsda. De lásd, egyebem nincsen, Se birtokom, se kincsem, Nem adhatok tenéked Csak ily borús zenéket. Szebb volna büszke kastély […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Páris, az én Bakonyom verse. Megállok lihegve: Páris, Páris, Ember-sűrűs, gigászi vadon. Pandur-hada a szájas Dunának Vághat utánam: Vár a Szajna s elrejt a Bakony. Nagy az én bűnöm: a lelkem. Bűnöm, hogy messzelátok és merek. Hitszegő vagyok Álmos fajából S máglyára vinne Egy Irán-szagú, szittya sereg. Jöhetnek: Páris szivén fekszem, Rejtve, […] Olvass tovább
Áprily Lajos: Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány. Olvass tovább
Gyulai Pál: A TÁVOLBÓL. Már útnak indul gólya, fecske, Ha szállhatnék oly szabadon! Köddel borul reám az este És majd megöl az únalom. Egyetlen árva múlatságom, Hogy elsohajtom nevedet, S álmomban néha arcod’ látom… Hajh mért nem lehetek veled! Ott ülnénk csöndes kis szobádban, S amig süvöltöz kinn a szél, Beszélgetnénk a félhomályban, A hamvadó […] Olvass tovább
Endrődi Sándor Karácsony Szeretet ünnepe, Ragyogó karácsony, Nincs nálad áldottabb Ünnep a világon! Míg örömláng gyúl ki Zöld fenyőid árnyán: Ringatózik lelkünk Boldog béke szárnyán. Földerül az arcunk, Mely imént borongott Elfeledünk bút-bajt, Minden földi gondot: Vidámság mosolya Csillog a szemünkbe: Nevető angyalok Szállnak a szívünkbe. Ma minden kicsi ház A Jézuska háza Szíve örömének […] Olvass tovább