Ajánljuk:

  • in

    Móra Ferenc – Csalimese

    Jöjjön Móra Ferenc Csalimese verse. Volt nekem egy fakó lovam, haja-hajdinárom, mikor az a nagy hó esett, ráültem a nyáron. Gyí, pej lovam! Repült is a Deres, mint a sárkány, fél araszttal sebesebben az ólommadárnál. Gyí, te hóka, meg se álljunk hetedhét országig, kerítetlen kerítésig, kerek tó sarkáig. Ott azután szürke lovam fejem alá kaptam, […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Este a Bois-ban

    Jöjjön Ady Endre: Este a Bois-ban verse. Befödte lelkemet és Párist Muzsikás, halk, szomoru este, Eltévedtünk. A nagy Bois-ban A kocsim az utat kereste. És mintha rólunk ki se tudna És mintha minket ki se várna, Baktattunk álmos gördüléssel. Nagymessziről zúgott a lárma, A fákon át hívtak a mécsek, Szomorú volt nagyon a lelkem, A […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Új Leoninusok

    Jöjjön Babits Mihály: Új Leoninusok verse. Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj. Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés gyűl a vihar serege: még lila s már fekete. Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák. Sápad a kék […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: A XIX. század költői

    Jöjjön Petőfi Sándor: A XIX. század költői verse. Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Gyermekké tettél

    jöjjön József Attila – Gyermekké tettél verse. Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be […] Olvass tovább

  • in

    Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll

    Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Tengerecki hazaszáll verse. Szil szál szalmaszál! Merre járt a Pál? Merre járt a messzivágyó jéghegyjáró felhőszálló Tengerecki Pál? Ment, amerre szeme látott… Bebolyongta a világot – s belefáradt már. Lova üget… Gépe dörög… Magában ő így füstölög: Mért is menjek Tangerbe – fulladni a tengerbe! Gyötörjön a zsába – nyirkos Kambodzsába?! Nagy […] Olvass tovább

  • in

    Szilágyi Domokos: Szemedbe nézek

    Jöjjön Szilágyi Domokos: Szemedbe nézek verse. Amire nem lel szót a nyelv, Mi be nem fér egy ölelésbe; Miről az ajak nem beszél Csókot adva, vagy vágyva, kérve; Mit el nem mond egy mozdulat, Ha kezeddel a búcsút inted; Mit el nem árul mosolyod: Azt mind kimondja egy tekintet! Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Kiszámoló

    Csukás István: Kiszámoló Egy, érik a meggy. Kettő, feneketlen teknő. Három, meleg volt a nyáron. Négy, fekete a légy. Öt, megérett a tök. Hat, vén kutya vakkant. Hét, kisütött a pék. Nyolc, teli lett a polc. Kilenc, most nagyot füllentsz. Tíz, Tiszavíz! Tiszavíz! Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Tudod

    Jöjjön Kányádi Sándor: Tudod verse. Tudod Soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem, Tudod, soha nem csalódtam benned, pedig sokszor nem értettem a cselekedetedet, sokszor féltettelek, leginkább magadtól féltettelek, Tudod, lassan fogynak körülöttem a dolgok, a dolgaim, vagy messzire kerülnek tőlem, vagy csak én távolodok, ahogy szakadoznak a […] Olvass tovább

  • in

    Tóth Árpád: Kaszáscsillag

    Jöjjön Tóth Árpád: Kaszáscsillag verse. Kora este a padon Ülök, künn a Bástyán, Tűnődöm a csillagok Néma fordulásán; Kaszáscsillag, az öreg, A nyugati szélen Éppen nyugszik: eleget Ragyogott a télen. Hányszor néztem akkor őt Fájó órák éjén, Virrasztott a téli ég Kopár meredélyén, Égett nagy fényjelekkel, Csuda-rejtelemmel, Ő, az örök Orion, A vén Égi Ember. […] Olvass tovább

  • Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse.
    in

    Juhász Gyula: Tiszai csönd

    Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. A vers 1910-ben jelent meg először A Hétben. Juhász Gyula otthon töltötte a vakációját. Az egyik este a Tisza parton volt, az ott átélt hangulatot jelenítette meg ebben a versében. – áll Heni néni oldalán. Juhász Gyula: Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak […] Olvass tovább

  • in

    Hárs László: Miértek és hogyanok

    Hárs László: Miértek és hogyanok Hogyha nyár van, hol a tél? Egész télen hol a nyár? Mikor nem fúj, hol a szél? És hogyha fúj, hova száll? Fényes délben hol a Hold? Sötét éjjel hol a Nap? Ha kimosták, hol a folt? Ha nem habzik, hol a hab? Ha beszélnek, hol a csend? Ha felszárad, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.