A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: A másik kettő verse. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk. Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Piros kertek közt futott az utunk, Piros, bolond tűz lángolt sziveinkben, Egymás szemébe nézni nem tudunk, Itt sápadt minden. Csókoljuk egymást biztatón, vadul, Nappalba sír be minden csókos estünk, Hiába minden, […] Olvass tovább
Ady Endre: Eldönti a sors Rossz vagy, vagy jó vagy? Nem születtem én kitalálónak S nem is születtem rossznak vagy jónak, De kedves, gyűlölt Hiábavalónak. Akarsz maradni? Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni, Igérni tudok és megfogadni, De beváltani? Inkább elszaladni. Téged szeretlek, Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos: Két ember s mind a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Fölszállott a páva verse. „Fölszállott a páva a vármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására.” Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre, Új arcok, új szemek kacagnak az égre. Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat, Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat. Vagy bolondok […] Olvass tovább
Ady Endre: A könnyek asszonya Bús arcát érzem szívemen A könnyek asszonyának, Rózsás, remegő ujjai Most a szivembe vájnak. Érzem az illatát is ám A rózsás, gyilkos ujjnak S véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak. Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt: az én szivemben. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Jóság síró vágya verse. Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Hunyhat a máglya verse. Hunyhat a máglya: Ezek a szomorú, vén szemek Nem néznek soha másra. Léda, elűzhetsz: E vén, hű kutya-szemektől Sohasem menekülhetsz. Szerelmi máglya Fölgyujtja tán újra a véred: Hiába, mindhiába. Jönnek a rémek: Ezek a szomorú, vén szemek El nem engednek. Néznek. Olvass tovább
Ady Endre: Teveled az Isten Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az Isten. Elvesztetted szegény, kóbor magadat: Ha szabad: segítsen az Isten. Perc-barátok kedve már elköltözött: Búk között itt lesz tán az Isten. E szép élet nem sok örömet hozott: Gondozott azonban az Isten. Az Istenhez gyönge szódat emeled: Teveled lesz akkor az […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre! Fel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, […] Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek verse. És leszálltak az évek mint fekete felhők egyik a másik után Kezdhetnénk akár így is Egyenes út vezet innen az úgynevezett költészethez Szép-ami-érdek-nélkül-tetszik verse látomással megöntözve kel ki a dagasztóteknőből és persze a mindenségkalácsba mazsolának mindig jól jön a csillag márcsak a fénye miatt is mellyel a […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő: Anyám című verse. Ugyebár barátom Nem kell ahhoz számtan, Hogy megolvashassam, Nekem itt összesen Hány édesanyám van: Tudhatom, láthatom Ugyebár hogy hány van: egyetlen, egyetlen Egyetlen anyám van. Ó, jóságos isten Hogy kell rá vigyáznom, Másikat nem kapok Sehol a világon. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Amióta verse. Amióta megláttalak, Szebben süt a nap le rám És azóta százszor szebben Dalol a kis csalogány. Csak a piros ajkad néma S mosoly rajta nem fakad, Saját magam árnya vagyok, Hisz csókolnom nem szabad. Amióta megláttalak, Illatosabb a mező És azóta tövis nélkül Áll a büszke rózsatő. Csak a lelked […] Olvass tovább
Jöjjön Batsányi János: A látó verse. Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, S előbb, mint e század végső pontjára hág. Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája, Valakinek kedves nemzete s hazája; S valaki a magyar változó ég alatt Még a szabadságnak híve s ember maradt. Ó ti! kiknek szívek örök búba merült, Ím, reménytek nem […] Olvass tovább