Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek

Hirdetés

Jöjjön Orbán Ottó: Azok a bizonyos évek verse.

És leszálltak az évek mint fekete felhők

egyik a másik után Kezdhetnénk akár így is
Egyenes út vezet innen az úgynevezett

költészethez Szép-ami-érdek-nélkül-tetszik verse
látomással megöntözve kel ki a dagasztóteknőből

és persze a mindenségkalácsba mazsolának
mindig jól jön a csillag márcsak a fénye miatt is

mellyel a mondatot beragyogja Látszatra minden
rendben Képre kép Teljes üzem

És fölmerül a város ahol megnyomorodva megokosodtam
a félelemtől Sebhelyes vakolat a háború után Zárt ajkak

beszédes szemek Nincs hús Anyám üres cekkerrel jön haza
És a féregirtóval beszórt moziban a jövőtől káprázik a híradófilm

fekete-fehérje Hol-volt-hol-nem-volt évek
Ez a könnyebbik út Nem föltenni a kérdést

hogy felelős-e egy nép azért ami vele történik?
És ha igen mert valamiképp igen

hát hogyan és meddig? Mennyi jut ki a közfelelősségből
az egyénnek? És hol kezdődnek a történetek?

Melyik hódítót nem hódoltatták meg korábban?
És melyik meghódolt nem lenne inkább hódító?

És kinek nincs jó oka bármire?
Ha viszont minden csak egy szem az őssejtig húzódó láncban

mi ez a keserű íz a szájamban? Miféle vér?
Emlékszem épp a járdáról léptem le A sortűz

majdnem a falhoz vágott Láttam az arcát
Rémült gyerekarc akár az enyém Csak arrébb rántja

a géppisztolyt és elkaszál Akárhanyas évek
akárhol Az ember két perc közt nyomakszik át a jövőbe

sarkában az ugató sürgetéssel Ismered Ő az
a rögtönző aki képes a kisebb rosszat tenni

vagy az indokolatlan jót Foglya magának Ennyiben szabad
A Földre tűzött körözvényen virító majomábrázat körül

minden irányban vibráló ragyogás
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Hirdetés

Watch Dragon ball super