A versek oldala
Juhász Gyula: Arany estéje Öreg, magyar szívéhez oly közel volt Október ősze Margit szigetén, Szemérmes fényű, fátylas, enyhe mennybolt, Melyen a felhő kedves jövevény. Öreg karosszék lett a réve néki, Békés, dalos rév, hol ütemre megy A búcsúzó idő, mely visszakéri Az életet, mely hajszálon remeg. S elszunnyadóban, hűvös délutánon, Míg gémberedő ujja a gitáron, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Ősz verse. Ilyenkor már csak a felleg kövér, meg az eső, mely bő kontyát kibontja, ám apad a víz a rakpart kövén, s a hegyek és fák sorvadnak naponta. Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt sovány a város, olyan egyszerű lett: nyurgább a kémény, horpaszak a házak, hajnal s alkony közt […] Olvass tovább
Reményik Sándor: Már járt… Már járt a villám a fejem felett, S bújtam előle vén fenyő alá Jó helyre ép… Egy csattanás: Lobogtunk volna mind a ketten: Én és a kihez menekedtem. És lettünk volna egy halom hamu, Két élet hamuja. Bottal piszkálta volna valaki: Melyik az ember és melyik a fa?… Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Karácsonykor verse. A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök – ide. Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Hiszek hitetlenül Istenben verse. Hiszek hitetlenül Istenben, Mert hinni akarok, Mert sohse volt úgy rászorulva Sem élő, sem halott. Szinte ömölnek tört szivemből A keserű igék, Melyek tavaly még holtak voltak, Cifrázott semmiség. Most minden-minden imává vált, Most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem S mely kegyes szomjuság. Szépség, […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz verse. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Halavány téli rajz verse. Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat. Gyere, édes, az ablakhoz, tekints szét az udvaron! Nézd, a friss, a lágy, a […] Olvass tovább
Lackfi János: Téli ringatózás Jég pendül, Talp roppan, Ág reccsen Tarlottan. Hó, hó, hó Mindenhol, Hullongó Hintőpor. Fűmagnak Szendergés, Állatnak Hempergés. Hó, hó, hó, Ragasztó, Lábat meg- Akasztó. Kezet meg- Fagyasztó Felhőző, Ravasz hó. Olvass tovább
Ady Endre: Lajoshoz Lajos komám! Bizony Isten Szégyen és gyalázat: Hogy még mindig filiszter vagy Elhagyva Muzsádat. Nem bánnám én, ha tégedet Azok között látlak, Akik mindig tekeregve A csűrökbe’ játsznak. A te fényes tehetséged Ott is gyújtna lelket, Öröm lenne dicsőség közt Hordozni a terhet. De úgy élni, mint millió Közönséges lélek, Pazarolni lelked […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Éjszaka verse. Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon, csönd van a házban, az éber egér sem kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban […] Olvass tovább
Orbán Ottó: A magyar népdalhoz Most, mikor sok senki mellén ki vagy tűzve, mint a jelvény, nekem maradj, aki voltál, nem babona, nem is oltár, de maga a láthatatlan, ahogy látlak száz alakban, véletlennel habart végzet, több s kevesebb, mint művészet, dallamív, mely melizmáit hajlítgatva szinte világít – mintha öreg paraszt lenne, maga az idő […] Olvass tovább
Móra Ferenc: A patkó Bánata van Lacikának, panaszolja fűnek-fának: nem ül többet hintalóra, mit ér az, ha nincs patkója? Nagyapóka azt ajánlja: ezüstpatkót veret rája. De csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki ezüstpatkó. „Aranypatkó kell a lóra!” Nyugtatgatja nagyanyóka, de csak tovább sír-rí Lackó, nem kell neki aranypatkó. „Gyémántpatkó legyen rajta!” Édesapa cirógatja. De […] Olvass tovább