A versek oldala
Jöjjön Kányádi Sándor – Bot és furulya verse. Legelső ajándék, mit kaptam, egy bot s egy furulya. Cifra volt a bot, füstös a furulya. A szomszédunk adta volt, egy öreg pakulár. Somfa volt a bot, szilva a furulyám. Bölcs szavakat is adott a bot s a furulya használatához nekem a vén Duka; „Az ember ott […] Olvass tovább
Szép Ernő: Virágok Nincs nekem kedvenc virágom, melyik szebb, nem prédikálom, Mind szeretem, mind csudálom, tavasszal mind alig várom. És szeretem én a fákat amennyit csak szemem láthat. Szeretem, ó, a fanépet, a fák is olyan szépek, szépek. Nem mások ők, nézz csak rájok: égig érő zöld virágok. Olvass tovább
Weöres Sándor: A kutya-tár Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek 5 forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Egyedül verse. Hideg, sötét éj van; itt ülök szobámban Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül… Odakint a hűvös, őszi éjszakában Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedül. Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat, Mint az elmulásról?… Ismerem e dalt… Édes reményekről, amelyek csak voltak, Melyeknek emléke őrületbe hajt!… Virágot dermesztő, novemberi szellő, Ne zúgd […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Szelid szemek verse. Akkor lesz méltó élni e világon, – Ám ezt a kort még szörnyen messze látom – Ha majd az ember szeme úgy ragyog, Hogy mind azt mondja:”Én szelíd vagyok! És nem kívánok eltiporni mást. Én gyűlölöm a gőgös elnyomást. A lelkem tiszta, ha kelek, ha fekszem, S nem hatalomra: […] Olvass tovább
Bartos Erika: Tél Hófehér a város, Lehullott a hó, Jégcsap csüng az ágon, Befragyott a tó. Sapka nőtt a házon, Sapkát hord a kút, Hósapkás az autó, Jégtükör az út. Jégvirág a fákon, Csillogó a táj, Nagykabátba bújok, Nyakamban a sál. Szaladok a dombra, Csiklandoz a szél, Fürgén fut a szánkó, Gyönyörű a tél! Olvass tovább
Jöjjön Bartos Erika: Gyümölcskosár verse. Itt van a nyár, száz napsugár hívogat a kertbe! Érik a sok édes gyümölcs, szaladj gyorsan, szedd le! Piros almát almafáról, körtefáról körtét, akassz meggyet füleidre, szedj apró ribiszkét! Falatozz a földről epret, dús bokorról málnát, tálba szedd a sötét szedret, vödörbe a szilvát! Barackfának tetejéről integess a Napnak, szőlőtőke […] Olvass tovább
Jöjjön Darvas Ferenc: Könnyűbb álmot ígér verse. Igen a vers könnyűbb álmot ígér talán egy szép gyermekkort idéz talán szerelmes időket hoz fel talán ünnepek hangulatára figyelsz talán egyszerűen a vers maga kell talán a bánatot sikerül felejtened talán a fenséges hangzatok miatt talán emlékek ködébe elvivő vigasz talán gyász miatt kell maga a vers […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Reád gondoltam verse. Reád gondoltam itt, az esti csendben, Fehérbe-omló almafák alatt, (Valahol messze, égszínkék szemedben Pajkos sugárban ég az alkonyat). Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja A dombok alján csendülő patak, Neked adnám mosolyomat, ha volna, Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak. De ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Anyám az őszben verse. Oly kicsire zsugorították az évek, meggörnyesztették a szenvedések, a háta hajlott, a szeme árkos, s mint a fa kérge, arca ráncos. Pompázó szépnek sohse láttam, csak munkában, kopott ruhában, remegni értünk, sírni, félni, én nem láttam az anyámat élni. Mint dús gyümölcsfa, megszedetten áll ő kopárra szüretelten a […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Ismeretlen átok verse. Az én utaimon Nem nyílnak virágok, Sötétség vesz körül, Csillagot nem látok… Virágokat tépnek, Napsugárban élnek Milyen sokan, mások!… Engem megfogott egy Ismeretlen átok! Nem adott az élet Nyugodalmat, békét, Feldúlta lelkemnek Végső menedékét; Nincs már egy reményem, Szivemből már régen Eltüntek az álmok… Megfogott, megölt egy Ismeretlen átok! Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Egy másik világ verse. Egy másik világ küldött engem, hogy mílyen volt, már nem tudom, de tört sejtése vissza-fénylik szinek nélkűli fátyolon. S ahogy a föld sok látomásán régi hazám nyit néha rést: onnan túlról majd vissza-sejtem az örömet s a szenvedést. Olvass tovább