A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm verse. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimben S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol […] Olvass tovább
Gárdonyi Géza: Ne félj! Mintha látnám a fehér-ruhás Szentet, amint Jairus házához közelget, s hírül hozzák, hogy: Meghalt már a lányka! Jézus ránéz az elsápadt apára: „Ne félj, csak higgy!” Ha ránk is így szakad a fájdalom, szerettünket látva a gyászpadon, s kiáltjuk: Nincs már, nincs, aki megmentsen! törjön át Jézus szava a bús csenden: […] Olvass tovább
Babits Mihály: Imre herceg HISTÓRIÁS ÉNEK Régi jámbor herceg, ki valál a vad hullám szennyes hátán szelíd fehér hab, kiben tükröt lelt a Tenger Csillaga, nézz mennyekből megcsúfolt rokonságodra, mert ma is levágva orrunk és fülünk, koldulunk és árván kárveszékelünk, mint ama gyászhírű balga magyarok s bosszuszóval átkozzuk vesszős Nyugatot, holott István atyád, első szent […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Üdvösség verse. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem. Olvass tovább
Móra László: Karácsonyi csengő Csingilingi, cseng a csengő, Száll a szánkó, mint a felhő, Csaknem elszakad a gyeplő, Csingilingi, cseng a csengő. Égi szánkót hajt az angyal. És mire az estihajnal Megjön a szép fenyőgallyal, Cseng a csengő, jő az angyal. Itt a Jézus angyalkája, Égben termett csodafája, S mindent, mindent aggat rája A kis […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség verse Bessenyei Ferenc előadásában. Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Illés szekerén verse. Az Úr Illésként elviszi mind, Kiket nagyon sujt és szeret: Tüzes, gyors sziveket ad nekik, Ezek a tüzes szekerek. Az Illés-nép Ég felé rohan S ha megáll ott, hol a tél örök, A Himaláják jégcsucsain Porzik szekerük és zörög. Ég és Föld között, bús-hazátlanul Hajtja őket a Sors […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Egy perccel hamarabb Sosem a búcsúlevelek, nem a szakítás, nem a könnyek jelentik azt, hogy elköszöntek örökre a szerelmesek, de a strandon a tétován más combra áttévedt tekintet, a türelmetlenül leintett hálálkodás a nász után, ha nincs folytatni gusztusod a kedvesed-harapta almát vagy mikor gyönge diadalmát meghagyni színleg sem tudod mikor először áll […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A nagy munka verse. Szót, ragot és képzőt idegentől mennyit oroztál Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat, Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok’ Egy sereg ifju tudós rád bizonyitja mohón. S minthogy utánok a szláv böngészni valót nem igen hágy, Most jön a német, oláh, új-görög és talián, Perzsa, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szomorú éj verse. Éjfél lesz, és én mégsem alhatom, Mert gondomat el nem altathatom. Mi fog történni vélem s a hazával? E kettős kérdés tépi lelkemet. Ah, nem érem be a magam bajával, Még te is gyötresz, hazaszeretet! Ez hát a költő sorsa, mindig ez, Hogy örök vészű tengeren evez? S mit […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Erdei virradat verse. A tisztás fölött csillagok, és lemenőben hold ragyog. Ébredeznek a kis patak bokraiban a madarak. Derengeni kezd a fák hegye, és már ellátni messzire. A legnagyobb hegy tetején most veti lábát meg a fény. Kapaszkodik a virradat vitézeként a nyári nap. A tisztás fölött nyári kék. A tisztáson már […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt verse. Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt Ölelésünkben összeér: talán a szív, talán a vér. Az éjszakában összeköt: talán a fény, talán a köd. Mi hát – mi egybetart – lánc? Talán szeretsz. Tán csak kivánsz. Mindegy. Most hozzám tartozol. S enyém leszel valamikor. Egyszer majd minden összeköt: […] Olvass tovább