A versek oldala
Sohonyai Attila – A kezed Előtted sokak kezét fogtam… valahogy mindenkiében a bizonyosságot kerestem, és elszánt hitem volt, hogy valakiében ott van, akinek olyan a keze, mint -már tudom- neked. És ez a keresés elkeserítő volt, mert manapság az emberek kezei érzéstelenek. Próbáltam melegíteni, hátha ez a gond, de a hideg tenyér meddő-bizalom, rájöttem. Amikor […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – A voltaknak Elengedtelek titeket. Nem fáj, sose fájt. Menjetek világnak büszkén, s legyetek nélkülem ismét porrá. Én maradok, és maradni is fogok. Bár koptattátok hegycsúcsom elegen, még mindig a legmagasabb vagyok. Talán nélkületek, talán miattatok. Egy vagyok, egész. Nem kelletek immár nékem, lehetne torkotokban bármilyen ének, nem kell másból fél, hogy én […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Köszönni téged Az évek ablakán nézek kifelé a tájra, látok pillangót az égen, korhadt évgyűrűket a fában. S arra gondolok mi mindent hagytunk hátra. Emlékszem az egyre acélosabb évekre, a bántásokra, sérelmekre, a lázra, és a télre. Hogy mennyit egymásnak ugrottunk, s hogy nem hagytuk el a másik kezét mégsem. Előttem vannak […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Nélküled Hazaérek, és leejtem a kulcsot a helyére. Csókot adok, és lezuhanyzom bőrőmről az egész napos, hosszún tépő, bús terhet, aztán karjaidban tisztára törölközöm: Ha te nem lennél, kulcsom se volna, kirepedezett ajkakkal, tisztátalan volnék. Hisz nélküled….ez az egész olyan, mintha a semmiért lenne az egész. Olvass tovább
Sohonyai Attila – Te már ne …ezt már ne akard összesöpörni, és ne sürögj-forogj gondos mozdulatokkal a törmelék fölött. Ne ügyetlenkedd celluksszal csúffá ragasztani; attól a kéztől össze nem forr, mi ugyanattól törött. Ne sírj, és ne esküdözz izzadva, nem segít ezen már se hit, se babona. Elrepedt, és most már minden csoda oda; ezer […] Olvass tovább
Sohonyai Attila: Együtt Hol festelek, hol karcollak, van hogy csendéletnek látlak, van hogy absztraktnak. Van hogy sáros a ruhád és én otthagylak, de van bizony úgy, hogy csak azért fetrengek a földön, mert a föld is te vagy. Van hogy szét kell szedjelek, van hogy készen kaplak, van amikor összerakni is nehéz téged, de néha […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Jó veled, jó melletted Keresem hol a cukor, s te elém teszed… amíg a kávémban elkavarod, én ízesítem a tied; jó veled, jó melletted. Sokszor az őrület kerget, és te törődőn végighallgatsz. Amíg a nyugalomig elérek, kérdezem: neked milyen volt a nap?! Jó veled, jó melletted. Van tudod, mikor csak úgy…szúrok és […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Fiamnak verse. Hála Isten! este van megin’. Mával is fogyott a földi kín. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legföljebb mocsoktalan nevet: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Léda szíve verse. Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sose féltem. De a szeretőm elszaladt. Szép szeretőm, az ifjú Mosoly. Sírtak és nevettek a boszorkák Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szívek S én elfödtem arcomat. Szíveket dobtak a […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Betegségemben verse. Megmondtam úgye?: térj eszedre! S te nem fogadtad szavamat; Tovább üzéd eszeveszetten Az ostobáskodásokat. Most szépen vagy, szépen… de úgy kell Az ilyen szeleverdinek! Hanem mit prédikálok? késő Eső után a köpönyeg. Amint van, úgy van; most a dolgon Már változtatni nem lehet, És legjobb, amit tehetek, ha Előveszem türelmemet. […] Olvass tovább
Jöjjön Kölcsey Ferenc: Elfojtódás verse. Ó sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom – Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyű szememben? S mért hogy szívem nem […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Sírfelirat verse. Megtettem mindent, amit megtehettem, kinek tartoztam, mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. Olvass tovább