A versek oldala
Juhász Ferenc: Élni! Élni! Élni Mint amikor villám csapott a faluvégi nádfödeles házba, s lángolt a ház, a nádkéve sátortető, s égett a gerenda, a gerendaszerkezet tető-hajó, az ajtó, az ajtókeret, az ablakkeret, a vályog-fúgában a szalmatömés-sár, az ágy, a szekrény, a szék, a függöny, a párna, a dunyha, az asztalterítő, a falvédő a konyhafalon […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Koporsó és bölcső közt verse. Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörgve összerendül, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Mióta elmentél verse. Mióta elmentél, itt hűvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett. A tompa földön öltözik a szél, kapkod s kezei meg-megállanak, leejti kebléről az ágakat, dühödten hull a törékeny levél. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két […] Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál Éji látogatás verse. Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban. «Édes anyám, édes anyám! Altass el már, úgy alhatnám! » Mond az egyik s el nem alszik, Sohajtása föl-fölhallszik. ««Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»» Mond a másik s jajjal […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Meddő órán verse. Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába’. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. Olvass tovább
Pilinszky János Kráter Találkoztunk. Találkozunk. Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol. Leszállsz és fölszállsz. Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok. Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról […] Olvass tovább
Wass Albert: Téli álom Kint tél van még; hideg, könyörtelen, az ablak alatt elsüvölt a szél. Fedélcsatorna pléhe felzokog, ott fent a kémény jajgat és beszél. A képzelet varázsa messze száll, s mint őszi pára itt-ott fennakad; egy szürke dombon s néhány régi fán meg-megpihen s halkan tovább szalad… Már lefolyt a bércek hó-palástja, sötét-lilára […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Krisztina: Futrinka utca verse. Harmincnyolc év, futó fonál. Az ember rojtokat talál hanyag anyag – e földi, pöttyös kis ruhán mit hord és igazgat sután, kinek, minek, ha egyszer úgyis visszabont, feslik simából fordított, a Kéz, ha kész már érzi, úgyse lesz soha ha nem lesz léte otthona, akar akár a színpadon a […] Olvass tovább
Jöjjön Andók Veronika: Karácsony előtt verse. Olvad az első hó, csupa sár minden, A szánkó is még a padláson pihen, De a téren reggeltől fenyőfa áll És minden ága csillogó díszre vár. Az ablakokban este gyertyák égnek, S az emberek szemében titkos fények. Szájukon mosoly, kezükben csomagok, Emlékeik közt régi karácsonyok. A faluban száncsengő hangja […] Olvass tovább
Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom, árva madár-pihe, száll s elpihen édes öledben. Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc. Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég, sok sebemet bekötözném. Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szeretet verse. Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Bolyongok című verse. Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak? És ahol szeretnek, és csak reám várnak, És csak reám várnak. Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra? Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra, Fénylő csillagokra. Merre nincs csillagfény – arra fogok menni, Ott fognak igazán engemet szeretni, Igazán szeretni. Olvass tovább