A versek oldala
Sohonyai Attila – Ha az állapotom érdekel A házban lépdelek, ami itt él, ami nem, minden velem együtt recseg; már a csend is így jelez, szinte sérti a fület. S ha fotelre ülök, vagy a kanapén a mámor képeket szül, te vagy az italban lévő múzsa, a cigaretta végi füst. S ha találkozunk, vagy épp […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Találhatsz annyit Találhatsz annyit, ki nem bízik benned, s ki falat állítana sikereidnek, s ki jóságodba is rosszat fél, de mennyi van, ki szeret azért, ….aki vagy. Találhatsz annyit, ki visszafog, és láncra verve vonszol, és inkább szid, mint szabadon enged, de mennyi van, ki azért szeret …ami vagy. Annyi van, ki […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – A kezed Előtted sokak kezét fogtam… valahogy mindenkiében a bizonyosságot kerestem, és elszánt hitem volt, hogy valakiében ott van, akinek olyan a keze, mint -már tudom- neked. És ez a keresés elkeserítő volt, mert manapság az emberek kezei érzéstelenek. Próbáltam melegíteni, hátha ez a gond, de a hideg tenyér meddő-bizalom, rájöttem. Amikor […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – A voltaknak Elengedtelek titeket. Nem fáj, sose fájt. Menjetek világnak büszkén, s legyetek nélkülem ismét porrá. Én maradok, és maradni is fogok. Bár koptattátok hegycsúcsom elegen, még mindig a legmagasabb vagyok. Talán nélkületek, talán miattatok. Egy vagyok, egész. Nem kelletek immár nékem, lehetne torkotokban bármilyen ének, nem kell másból fél, hogy én […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Köszönni téged Az évek ablakán nézek kifelé a tájra, látok pillangót az égen, korhadt évgyűrűket a fában. S arra gondolok mi mindent hagytunk hátra. Emlékszem az egyre acélosabb évekre, a bántásokra, sérelmekre, a lázra, és a télre. Hogy mennyit egymásnak ugrottunk, s hogy nem hagytuk el a másik kezét mégsem. Előttem vannak […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Nélküled Hazaérek, és leejtem a kulcsot a helyére. Csókot adok, és lezuhanyzom bőrőmről az egész napos, hosszún tépő, bús terhet, aztán karjaidban tisztára törölközöm: Ha te nem lennél, kulcsom se volna, kirepedezett ajkakkal, tisztátalan volnék. Hisz nélküled….ez az egész olyan, mintha a semmiért lenne az egész. Olvass tovább
Sohonyai Attila – Te már ne …ezt már ne akard összesöpörni, és ne sürögj-forogj gondos mozdulatokkal a törmelék fölött. Ne ügyetlenkedd celluksszal csúffá ragasztani; attól a kéztől össze nem forr, mi ugyanattól törött. Ne sírj, és ne esküdözz izzadva, nem segít ezen már se hit, se babona. Elrepedt, és most már minden csoda oda; ezer […] Olvass tovább
Sohonyai Attila: Együtt Hol festelek, hol karcollak, van hogy csendéletnek látlak, van hogy absztraktnak. Van hogy sáros a ruhád és én otthagylak, de van bizony úgy, hogy csak azért fetrengek a földön, mert a föld is te vagy. Van hogy szét kell szedjelek, van hogy készen kaplak, van amikor összerakni is nehéz téged, de néha […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Jó veled, jó melletted Keresem hol a cukor, s te elém teszed… amíg a kávémban elkavarod, én ízesítem a tied; jó veled, jó melletted. Sokszor az őrület kerget, és te törődőn végighallgatsz. Amíg a nyugalomig elérek, kérdezem: neked milyen volt a nap?! Jó veled, jó melletted. Van tudod, mikor csak úgy…szúrok és […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Fiamnak verse. Hála Isten! este van megin’. Mával is fogyott a földi kín. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsóid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legföljebb mocsoktalan nevet: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Léda szíve verse. Boszorkák dobáltak meg A bús csodáknak ligetében. Én nem féltem. Én sose féltem. De a szeretőm elszaladt. Szép szeretőm, az ifjú Mosoly. Sírtak és nevettek a boszorkák Köd volt és a gyászos, vak éjben, A bús csodáknak ligetében Zuhogva hulltak a szívek S én elfödtem arcomat. Szíveket dobtak a […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Betegségemben verse. Megmondtam úgye?: térj eszedre! S te nem fogadtad szavamat; Tovább üzéd eszeveszetten Az ostobáskodásokat. Most szépen vagy, szépen… de úgy kell Az ilyen szeleverdinek! Hanem mit prédikálok? késő Eső után a köpönyeg. Amint van, úgy van; most a dolgon Már változtatni nem lehet, És legjobb, amit tehetek, ha Előveszem türelmemet. […] Olvass tovább