A versek oldala
Jöjjön Arany János: Meddő órán verse. Belenézek a nagy éjszakába, alszik a föld maga árnyékába’. Itt, vagy amott csillagok röppennek: gondolatim is úgy jönnek-mennek. Gondolatom szappan-buboréki csillogók, mint odafenn az égi: de töredék mindkettőnek útja, mind szétpattan, mielőtt megfutja. Olvass tovább
Pilinszky János Kráter Találkoztunk. Találkozunk. Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol. Leszállsz és fölszállsz. Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok. Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról […] Olvass tovább
Wass Albert: Téli álom Kint tél van még; hideg, könyörtelen, az ablak alatt elsüvölt a szél. Fedélcsatorna pléhe felzokog, ott fent a kémény jajgat és beszél. A képzelet varázsa messze száll, s mint őszi pára itt-ott fennakad; egy szürke dombon s néhány régi fán meg-megpihen s halkan tovább szalad… Már lefolyt a bércek hó-palástja, sötét-lilára […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Krisztina: Futrinka utca verse. Harmincnyolc év, futó fonál. Az ember rojtokat talál hanyag anyag – e földi, pöttyös kis ruhán mit hord és igazgat sután, kinek, minek, ha egyszer úgyis visszabont, feslik simából fordított, a Kéz, ha kész már érzi, úgyse lesz soha ha nem lesz léte otthona, akar akár a színpadon a […] Olvass tovább
Jöjjön Andók Veronika: Karácsony előtt verse. Olvad az első hó, csupa sár minden, A szánkó is még a padláson pihen, De a téren reggeltől fenyőfa áll És minden ága csillogó díszre vár. Az ablakokban este gyertyák égnek, S az emberek szemében titkos fények. Szájukon mosoly, kezükben csomagok, Emlékeik közt régi karácsonyok. A faluban száncsengő hangja […] Olvass tovább
Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja Gyönge fuvallat a tóba zilál, fények gyöngysora lebben. Sóhajom, árva madár-pihe, száll s elpihen édes öledben. Tárt kebelemben reszket a kóc: érted szenved a Jancsi bohóc. Szép szemeidtől vérzik az ég, sok sebe csillagos ösvény. Egy hajfürtöd nékem elég, sok sebemet bekötözném. Hull a fürészpor, sorvad a kóc: meghal érted […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szeretet verse. Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan s én még maradnék tétovázva, talán, hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Bolyongok című verse. Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak? És ahol szeretnek, és csak reám várnak, És csak reám várnak. Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra? Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra, Fénylő csillagokra. Merre nincs csillagfény – arra fogok menni, Ott fognak igazán engemet szeretni, Igazán szeretni. Olvass tovább
Jöjjön Kassák Lajos: Testvérkék verse. Barna dombon zöld berek, kószál benne két gyerek. Egyik neve Pannika, Másiké meg Jancsika. Málnát szednek, zöld diót, sose láttak ennyi jót. Csellengélnek estélig, de a zsákjuk megtelik. Anyu is már vár rájuk, megveti a kiságyuk. Szalmán innen, szénán túl, szemecskéjük lezárul. Ringó hátán egy halnak álomföldre utaznak. Olvass tovább
Jöjjön Nagy László: Születésnapra verse. Játék és édes tej nem volt elég, mohónak születtél, követelőnek – így vagy a sorsodnak jó eleség, fejed és szerveid elemésztődnek. Hirdetted te is, hogy félni tilos, ember vagy végre, de élsz dideregve, mint hentes-kötények, csurom piros fellegek szakadtak képzeletedre. Nem látsz tündöklő végtelenbe, nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Farkas üvölt Tél, tél, zúg a szél, havat kavar kinn a szél, éjek éjén erdők mélyén őzike tib-láb, jaj hogy fél! Ágak durrognak, vad árnyékok forognak. Holdas hegyélen farkas üvölt kevélyen. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A hatalmas tél verse. Törvénye van a Nyárnak S nincs törvénye a Télnek: Nyáron némák a faluk, Télen pedig kótyagosak, Összevissza beszélnek. Fázón átüzengetnek, Jéggel, hóval borítva: „Hé, szomszéd, most mondja meg, Szeretem a más titkait, Van-e valami titka?” És szólnak, üzengetnek A kis faluk így télen. Szeretik egymást nagyon S hófedeles […] Olvass tovább