Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Istenem

    Jöjjön József Attila: Istenem verse. Dolgaim elől rejtegetlek, Istenem, én nagyon szeretlek. Ha rikkancs volna mesterséged, segítnék kiabálni néked. Hogyha meg szántóvető lennél, segítnék akkor is mindennél. A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném. Vagy inkább ekeszarvat fogva szántanék én is a nyomodba, a szikre figyelnék, hogy ottan a vasat még mélyebbre nyomjam. Ha […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Sappho szerelmes éneke

    Jöjjön Ady Endre: Sappho szerelmes éneke verse. Hatvany Lajosnak, igaz, ösztönző, jó barátomnak Boldog legény, istenek párja, Szemben ki ülhet szép szemeddel, Édes kacajos közeleddel, Kacajoddal; mely sziven-vágva Fogja a mellem. Hacsak már látlak, elalélok, Torkomon a szavak elfulnak, Bőrömre zápor-szikrák hullnak, Szememben sötét, vad árnyékok S lárma fülemben. Hideg verejték veri testem, Remegően, félve, […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

    Jöjjön Aranyosi Ervin: Halottaknak napján verse. Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek! Mennyire fontosak azok, akik élnek? Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel? Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el? Ilyenkor az ember temetőbe jár ki, Elmúlt szeretteit véli megtalálni. Közben annyin élnek magányosan, távol, kire nem jut idő, kit a szív nem ápol. Pedig a halottak […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Mi urunk: a Pénz

    Jöjjön Ady Endre: Mi urunk: a Pénz verse. Ha elfutnak a gyér aranyak, Fölséges, nagy, úri Magunkból, Istenem, be kevés marad. Tegnap még borzasztót vétkezett, Ki szent Személyünket leszólta S ma félénken fogunk kezet. Másként néznek ránk az asszonyok. Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre Árasztjuk a koldus-szagot. Tegnap Dantét őrte meg agyunk S ha tegnap Istennél […] Olvass tovább

  • in

    Jékely Zoltán: Futballisták

    Jöjjön Jékely Zoltán: Futballisták verse. Zöld réten döng a barna futball, – különös dzsungeli zene – eget jár s földre-földre huppan, gyermekkorból hős izenet. S akik rúgják mindig ugyanazok: száguldozók és daliásak, teltcombú, fürge kamaszok, virágai az ifjúságnak. Valaha én is így loholtam egy vakmerő gólhelyzetért, s ha ellenfelem utolért, fejem csapdostam elomoltan. Egy roppant […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Nincs búcsúzás

    Jöjjön Juhász Gyula: Nincs búcsúzás verse. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás. Életfolyóim mind tengerre szállnak S az örök égbe tér minden múlás S végtelen minden partja a halálnak. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás És mindenhol csak múltam tája várhat. Nem búcsúzom, mert múltak tája vár. A régi én talál rám szomorúan, A régi én, kinek […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor – Beszél a fákkal a bús őszi szél

    Jöjjön Petőfi Sándor – Beszél a fákkal a bús őszi szél verse. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: A lírikus epilógja

    Jöjjön Babits Mihály: A lírikus epilógja verse. Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi, de hogyha van is, Isten tudja hogy’ van? Vak dióként dióban zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam. […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Talán eltűnök hirtelen…

    Jöjjön József Attila: Talán eltűnök hirtelen… verse. József Attila: Talán eltűnök hirtelen… Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam […] Olvass tovább

  • in

    Gazdag Erzsi: Hóember

    Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt álldogál egy fura alak; hóból van a keze-lába, fehér hóból a ruhája, hóból annak mindene, szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, feje búbján köcsögkalap. Honnan jött, tán Alaszkából vagy a déli-sarki tájról, hol a jegesmedve él, s télen-nyáron úr a tél? Uramfia, ki lehet? Mondjátok meg, gyerekek! “Sem […] Olvass tovább

  • in

    Nadányi Zoltán: Az első pogácsa

    Jöjjön Nadányi Zoltán: Az első pogácsa verse. Konyhajelmezt öltött kislányom, Kati, sütő tudományát úgy próbálja ki. Húsz kis pogácsából csak egy sikerült, az is furcsán festett, mikor kikerült. Botrányos alakja, rossz fogása volt, kemény kopogása, de – pogácsa volt. Nekem szánta ő ezt, hozta boldogan, hát ahogy harapnám, nem fogja fogam. Igen ám, de lesnek […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

    Jöjjön Kányádi Sándor: Felemás őszi ének verse. építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.