in

Tóth Krisztina: Futrinka utca

Hirdetés

Jöjjön Tóth Krisztina: Futrinka utca verse.

Harmincnyolc év, futó fonál.
Az ember rojtokat talál
hanyag
anyag –

e földi, pöttyös kis ruhán
mit hord és igazgat sután,
kinek,
minek,

ha egyszer úgyis visszabont,
feslik simából fordított,
a Kéz,
ha kész

már érzi, úgyse lesz soha
ha nem lesz léte otthona,
akar
akár

a színpadon a kesztyűbáb
játszani valami saját
mesét,
mi mást,

füstölgő kéményt, házikót,
Futrinka utcát, bármi volt,
örök körök

után is fölvesz kis kötényt,
hisz telefonált az imént
Cica-
mica,

hogy Tádé meghűlt és beteg,
úgyhogy van dolga rengeteg,
legyen
egyen-

letesen befűtve a tökház,
vigyázz, Mazsola, nehogy megfázz,
halál
ha lel

utat is hozzánk, nem vagyunk
csak foszló filc, fonál, magunk
helyett.
Helyet

foglal középen, integet
és onnan csókol Titeket
Böbe
baba!

Köszönjük, hogy elolvastad a Futrinka utca költeményt.

Mi a véleményed Tóth Krisztina írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Babits Mihály: Magamról

Versek a tűzről