A versek oldala
Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők Bodzavirágból, bodzavirágból hullik a, hullik a sárga virágpor. Fönt még a felhők szállnak az égen, bodzafehéren, bodzafehéren. Szállj, szállj, felhő, pamacsos, hullj le, te zápor, aranyos, hullj le, te zápor, égi virágpor, égen nyíló bodzavirágból. Olvass tovább
Reményik Sándor: Hidak Egy hídon mentem át, az Izvoron. Furcsa hidacska volt: Két szál fenyő, Csak úgy, egymásba róva, Az Izvor lent dalolt. Egy percre én akkor megálltam ott, Behúnytam a szemem, Hallgattam, hogy az Izvor mit dalol,- S egy látást láttam: A Dunát láttam messze, valahol, S az Erzsébet-híd ércpilléreit. Olvass tovább
Csukás István: Róka Ricsi Az erdei rókalyukban, ahol az út nagyot huppan, éldegélt öt róka ottan: rókapapa, rókamama, két nagy testvér s egy kicsi, a neve: Róka Ricsi! Rókapapa, rókamama véletlenül nincs otthon ma, véletlenül egy tyúkólnál buzgón szimatolva kószál. Béke van a rókalyukban, horkolva egymásra huppan s az orrán át trombitál hájas Henrik, lusta […] Olvass tovább
Sohonyai Attila: Napról napra …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a valójában bebizonyíthatatlant… De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből, milyen előbb takarni be téged, mint magam, hogy reggel neked kedvedért kávét főzök, s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak. […] Olvass tovább
Choli Daróczi József: Dal Felettem az ég sosem volt kék füst takarta mindig a napot. Felettem nem ragyogott csillag: apám temető mellett lakott. Előttem nem volt taposott út: minden lépés első, az enyém. Előttem nem a rétek zöldek, a rét vagyok, a gazdag televény. Imát a varjaktól tanultam, anyám mindig bús nótát dúdolt. Füstkárpitból, anyám […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Ibolya című verse. Ibolya, ibolya, virítsz már a réten, gyönyörködsz este a víg tücsökzenében. Tücsökzene ringat este elalvásra, hajnalban megfürdesz az ég harmatába’. Napfény az ebéded, szellők simogatnak: így élsz szép vidáman, hírnöke tavasznak! Olvass tovább
Gazdag Erzsi: A méhecske inge Szomorkodik a méhecske: Kimosta az ingét, ökörnyálra terítette, szél szárnyára kerítette, s a felhőbe repítette, mint a könnyű pillét. Föltekint a bodzafára. Könnye kőre csorran: „Cinkemadár, ha arra jársz ,ingecskémre ha rátalálsz, kapd csőrödbe nyomban s hozd le nekem onnan!” Cinkemadár megsajnálta, szólt a pacsirtának: „Itt egy kis méh panaszkodik, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Tavasz elé Dárdáit már rázza valahol a nap. Hallod az arany fanfárokat? Itt az ünnepe a ragyogásnak, a fényben szinte kigyúlnak a házak: kigyúlok én is a fény előtt s ahogy a zöldülő mezők visszaverik és üldözik a tél fehér seregeit, úgy ébredek a magam erejére, úgy tölt be a március melege, vére, […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső – Anyák Már a szemük oly szörnyü nagy, hogy megijed, ki belenéz, s szemük alatt sovány gödör, amelybe rémek alszanak. Oly vékonyak, akár a rongy, tejadó mellük elapadt, könnyes szemük kiszáradott, kezük, mint a kardpenge oly éles, határozott, kemény, s uruk sóhajtva néz reá, a kézre, amely puha volt, az álmok lágy párnája […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Egy telem Debrecenben Hej, Debrecen, Ha rád emlékezem!… Sokat szenvedtem én tebenned, És mindamellett Oly jól esik nekem, Ha rád emlékezem. – Pápista nem vagyok. És mégis voltak böjtjeim, pedig nagyok. Jó, hogy az embernek csontfoga van, Ezt bölcsen rendelék az istenek, Mert hogyha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Vendéglő havas hegyek között Kis vendéglő a nagy hegyek között. Minden békesség ideköltözött. A kályha vasán párologva forr a fűszeres és cukros, sárga bor. Az asztalon sült. Izletes falat. Míg falatozom, nézem a falat: a falusias, vén, meszelt, meleg falon két ócska festmény díszeleg. Két furcsa kép. Gyerekes, primitív, kúszán felmázolt. De van […] Olvass tovább
Ady Endre: Az én sirásom Akit én siratok, ne sírjon S aki temet, az sírt ne ásson: Én vagyok a temető-király S mindenható az én sirásom. Ha én sírok, a nagy Élet sír, Múlás, bukás, csőd, sóhaj, átok. Az eleve-elrendelés zúg, Ha én fájdalmasat kiáltok. Akit szeretek, annak könnyet, Fájdalmat tudok kölcsönadni. S halálban is […] Olvass tovább