Ajánljuk:

  • in

    Ady Endre – Valaki útravált belőlünk

    Jöjjön Ady Endre – Valaki útravált belőlünk verse. Schöpflin Aladárnak küldöm. Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tűzben, Panasszal égünk, lángtalan. Mint elárvult pipere-asztal, Mint falnak forditott tükör, Olyan a lelkünk, […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Jön az ősz

    Jöjjön Kányádi Sándor: Jön az ősz verse. Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat. Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet

    Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet Sírva vigad a természet, elsiratja a nyarat. Bár ritkán lát ilyen szépet, úgy érzi, koldus maradt. Ha leülsz és megcsodálod, te azért még láthatod: – Mennyi szín és mennyi pompa őrzi a varázslatot. S lám az ember pont így érez, siratja a múlt időt. S nem látja, hogy lelke […] Olvass tovább

  • in

    Róna Katalin: Öreg szívem

    Róna Katalin: Öreg szívem Az idő elszállt, csak emlékeimből élek, sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek. Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat? Istenem még milyen feladatokat oszthat? Öreg szívem, mint vén hegedű húrja, megkopott már, ki tudja, meddig bírja? A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam, két szép gyermek, kiknek életet adtam. S, most végre már […] Olvass tovább

  • in

    Nagy Bandó András versei

    Jöjjön Nagy Bandó András versei összeállításunk. Nagy Bandó András: Rajzoljunk Nagyapát Ez lesz a fejecske, így kell, ni, kerekre. Mondd, mama, nézed-e? Ez lesz a két szeme. Ez meg az orra lesz, itt a száj, látod, ez. Fejtetőn barna haj, jobb fül itt, ott a bal. Nagy pocak, teste kör, két vonal, erre föl, mert […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér

    Jöjjön Kányádi Sándor: Nagyanyó-kenyér verse. Búzát vittem a malomba, hej, de régen volt, amikor még a Küküllőn malom duruzsolt. Megőröltem a búzámat, lisztje, mint a hó, Örült neki a ház népe, kivált nagyanyó. Sütött is az új búzából olyan kenyeret, illatára odagyűltek mind a gyerekek. Azóta is azt kívánom: legyen a világ olyan, mint a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Stigma

    Jöjjön Pilinszky János: Stigma című verse. Testvértelen szád meztelen remegni kezd és tiszta fénnyel ragyog fel melleden az ismeretlen stigma, bordáid közt a drága jel, mely örök sebet éget és többé sose tűnik el, csak mélyebb lesz a mély seb. Csak mélyül és be nem heged, örök halállal árnyal, s te fölállsz: növő szél vezet a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Trapéz és korlát

    Pilinszky János: Trapéz és korlát Sötéten hátat forditasz, kisikló homlokodra a csillagöves éjszakát kezem hiába fonja. Nyakad köré ezüst pihék szelíd pilléi gyűlnek, bizalmasan belém tapadsz, nevetsz, – vadúl megütlek! Sugárzó párkányon futunk, elgáncsolom a lábad, fölugrasz és szemembe kapsz, sebezhetetlen állat! Elszűkül arcod, hátra buksz, vadul zuhanni kezdesz, az éjszaka trapézain röpűlsz tovább, emelkedsz […] Olvass tovább

  • in

    Balassi Bálint: Kiben az kesergő Celiárul ír

    Balassi Bálint: Kiben az kesergő Celiárul ír 1 Mely keserven kiált fülemile, fiát hogyha elszedi pásztor, Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva bánattal szegény akkor, Oly keservesképpen Célia, s oly szépen sírt öccse halálakor. 2 Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja szépen jól nem nyílt rózsát, Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul, kiterjeszti pirosát, Célia szinte […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: Jöjj, négysoros

    Jöjjön Áprily Lajos: Jöjj, négysoros verse. Jöjj, négysoros, jöjj. Versed nem szaval, ódává nem növesztheted magad. De napomon ez a négy sor vonal, életjel, mit lelkem lelkemnek ad. Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc: Fogadom

    Jöjjön Baranyi Ferenc: Fogadom verse. Kíméletlenségemmel becsüllek én- olykor gyilkol a simogatás. Fogadom, hogy bántani mindig igazságtalanul igyekezlek, mert igazságos bántást nem ismer az őszinteség, fogadom, úgy ütlek meg én, hogy fájjon erösen, mert szép missziója az ütésnek, hogy fájdalmat okozzon. Fogadom: gátat nem vetek én az agyamba rohanó vérnek, midőn szoknyát lebbentve a szél […] Olvass tovább

  • in

    Varró Dániel: Mászogató

    Varró Dániel: Mászogató Hé, te baba! Hé, te! Hová lesz a séta? Nem mászom el Tömörkényig, csak ide a vödörkémig. Belehörgök ijesztően, a szomszéd is kilesz tőlem. Héka, baba! Héka! Hová lesz a séta? Nem megyek a mányi tóig, csak a távirányitóig. Átteszem a kettesre, épp amikor fény derülne a filmben a tettesre. Hé, te […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.