A versek oldala
Csanádi Imre: Őszköszöntő Szállj, szállj ökörnyál,- jön az ősz, megy a nyár. Megy a nyár, a nevetős, komolykodva jön az ősz, csillámló derekkel, sárga levelekkel, szőlővel, mosolygóval, fűre koccanó dióval. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Beszélő boldogság verse. Beszélni kell most énnekem. Szeretnek. Szeretnek engem, boldogság, hogy élek. Beszélni kell mindig s nem embereknek, hogy vége már, eltűntek a veszélyek. Beszélni égnek, fáknak és ereknek, neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek s nincsen füled sem, látod, én eretnek, csupán neked, a semminek beszélek. S […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Őszi alkonyat verse. Kedves tanáromnak, Tettamanti Bélának Az őszutói barna alkonyat Halkan piheg a pelyhező havon. Vállamra érzem szép, meleg nyakad És messzi csókod itt az ajkamon. Hideg vonyít, agyonmart arcomat Forró öledre mégse hajthatom. Be messze vagy még! Bús az alkonyat, Lágy hópihékbe hull a bánatom. Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Kecske verse. Nem jött az este haza a kecske. Hiába várta hiába leste szegény gazdája, nem jött a restje. Erre a gazda dolgát ott hagyta, s vesszőt nyesve kósza kecskéjét keresni kezdte. Ide belesve, oda belesve, itt is kereste ott is kereste, de csak nem találta. Kiment a határba. Fekete volt az […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ki fogja vajon megfejteni… verse. Ki fogja vajon megfejteni E rejtélyt: Az emberiségnek könnyei Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét? Olvass tovább
Íme Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban verse. Szabó Lőrinc: A változatlan tavaszban Mit ér a tavasz, mit az új világ őnélküle? Csak még fájóbb az út most, mikor újra virágba borult, a domb, föl, hozzá, föl, a réten át! Mit a tág kép, s hogy suttog minden ág, s a jázmin, s hogy a gerle […] Olvass tovább
Jöjjön Szőcs Kálmán: Te is tudod verse. Esik eső, Szakad, szakad Szeretnélek, De nem szabad. Te is tudod, Tudom én is Nézzük egymást Mégis, mégis. Törvény, szokás, Szabott szabály, Ajtó, asztal, Ház a határ. Te is tudod, Tudom én is Várjuk egymást Mégis, mégis. Beborul, és Kinyíl az ég, Minden éjjel Megyek eléd. Te is […] Olvass tovább
Jöjjön Csanádi Imre: Alma verse. Érik az alma, hajlik a gallya, fűre hajlik, mint egy sátor, sok édes almától. Szedjük, kapjuk, habosra harapjuk, – a többivel mi legyen? holnapra hagyjuk. Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: Emléklapra Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT. Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Mosoly verse. Mosolygott mindig. Mélabús mosoly, Melyben sugár s könny lágyan összefoly. Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt. Nem láttam mégse bájosabb mosolyt. Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát. Rajtam pihent a könny-áztatta szem, S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! Mint vándor-angyal járt […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály – Laurához verse. Rád nézek, mert szeretlek, Rád nézek, mert gyülölsz; Míg bájaid veszélyes Dacával meg nem ölsz. Rád nézek, mert gyönyört ád Szemlélnem arcodat; Rád nézek, mert öröm lesz Meghalnom általad. Rád nézek, mert talán még, Egy kisded percre bár, Gyülölség és szerelmünk Cserében visszajár. Még akkor érzenéd csak Mi a […] Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Ősz felé verse. Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak álma őszkor; Virágokról édes regék. A szív, mely lemondásra készül S ugy megzokog; Ne még! ne még! Lehajtja szép fejét a rózsa; Nem éli túl a hév nyarat. S az édes […] Olvass tovább