A versek oldala
Jöjjön Szabó Lőrinc: Vizipók című verse Halász Judit előadásában. Rigós erdőben bújdosó a nap Napos fák közt arany rigók Jó volna lenni csavargónak Mint ott az a kis vizipók A vizipók a tó vizén Jó volna futni könnyedén Nyurga lábakkal futni, futni És mindig, mindenütt célba jutni Hallgasd meg itt az előadást. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Nem emel föl verse. Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek – ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: A szív verse. Az írás bekerült Wass Albert legszebb versei összeállításunkba. Nézted már a Szent-Anna tó vizét? Milyen titokzatos, milyen sötét. Semmit se látsz, csak olykor egy-egy furcsa csillanást, amint ezüst halak suhannak mélységein át… De olykor hírtelen jön valami eltévedt sugár, zöldes világra gyújtotta lent a mélyt, s a mélynek vége […] Olvass tovább
Jöjjön Szép Ernő – Gyermekjáték verse. Szép Ernő – Gyermekjáték Mikor én kisfiú voltam, kis lovon nem lovagoltam, nem volt nékem ponnilovam, ponnilovam, ponnilovam, pedig de szép, mikor rohan. Ponnilovon sose ültem, kis biciklin se repültem, nem volt fényes kerékpárom, kerékpárom, kerékpárom, pedig de jó rajta nyáron. Nem volt nékem meséskönyvem, nem volt csak iskolás […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Első szerelem verse. Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen. És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És – végtelen nagy szerelemmel. Még több szerelmes verset ITT találsz Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Fekete ország verse. Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Enyhülés verse. Kél és száll a szív viharja Mint a tenger vésze; Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze; Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat, A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad. Tegnap a remény is eltört, Az utolsó árboc, Csupán a kétség kötött egy Gyarló deszka-szálhoz: Ma fölöttem és alattam Ég és tenger síma; Zöld […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Nagy ajándékok tora verse. Ökölnyi nagy rubinkövet adok, Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog Szived fölött, a melled közepén, Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök, Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, Utad selyemmel, rímekkel verem, De rajt’ ne járj, mert ott sohaj terem. Ha szomjazol, hát asszubort adok, […] Olvass tovább
(ANYÁM MEGHALT…) Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben, Megfoltozná kabátomat, megnézné milyen szép vagyok meztelenül, Még soha senkise látott meztelenül! A parasztok learattak, kis padokon várják a halált – Poloska marja álmainkat, tányérunk csak falakra való, Csak egy csöpp vajat adjatok kenyeremre. De jobb ebédet akarunk, hogy jobbak legyünk, Több pár cipőt […] Olvass tovább
Ady Endre: A fajok cirkuszában Magyar bolyba sodort léttel Sírom el, hogy nincs magyarság, Nincs kivétel S még a fájdalmunk is régi. Minden, minden ideálunk Másutt megunt ócskaság már, Harcba szállunk S már tudjuk, hogy kár a harcért. Csak cammogva fonjuk éltünk Mások elhányt guzsalyáról S nem kár értünk, Ha elvágják fonalunkat. Csak valami más […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Biztató a szerelemhez verse. Szép asszonyom, a szerelem Ötlettelen és ócska jószág. És mégis, hidd el, ez az egy Hajszás valamink: a valóság. Az ember mindent elfeled, Élni, hazudni, halni, adni, De csók-kérő daganata A sírban sem fog lelohadni. Drágám, az évek és napok, Hidd el, nem lesznek sohse szebbek: Holnap […] Olvass tovább
Ady Endre: Az Ősz dicsérete Az Ősz dicsérete I. Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött, Talán legszebbik Ősze a világnak, Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak (Megint virul e búra görbedett): Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön. Evoé, Vágy, a Mind igazolója: Él az Élet s az Élet nem beteg. Csuklástól csókon-megistenülésig, Élet, ma hallom csengőn […] Olvass tovább