Ajánljuk:

  • in

    József Attila: Nagy ajándékok tora

    Jöjjön József Attila: Nagy ajándékok tora verse. Ökölnyi nagy rubinkövet adok, Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog Szived fölött, a melled közepén, Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. Szememből fődre koszorút szövök, Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, Utad selyemmel, rímekkel verem, De rajt’ ne járj, mert ott sohaj terem. Ha szomjazol, hát asszubort adok, […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Anyám meghalt….

    (ANYÁM MEGHALT…) Anyám meghalt, most nem tudom, hogy viselkedjem vele szemben, Megfoltozná kabátomat, megnézné milyen szép vagyok meztelenül, Még soha senkise látott meztelenül! A parasztok learattak, kis padokon várják a halált – Poloska marja álmainkat, tányérunk csak falakra való, Csak egy csöpp vajat adjatok kenyeremre. De jobb ebédet akarunk, hogy jobbak legyünk, Több pár cipőt […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A fajok cirkuszában

    Ady Endre: A fajok cirkuszában Magyar bolyba sodort léttel Sírom el, hogy nincs magyarság, Nincs kivétel S még a fájdalmunk is régi. Minden, minden ideálunk Másutt megunt ócskaság már, Harcba szállunk S már tudjuk, hogy kár a harcért. Csak cammogva fonjuk éltünk Mások elhányt guzsalyáról S nem kár értünk, Ha elvágják fonalunkat. Csak valami más […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Biztató a szerelemhez

    Jöjjön Ady Endre – Biztató a szerelemhez verse. Szép asszonyom, a szerelem Ötlettelen és ócska jószág. És mégis, hidd el, ez az egy Hajszás valamink: a valóság. Az ember mindent elfeled, Élni, hazudni, halni, adni, De csók-kérő daganata A sírban sem fog lelohadni. Drágám, az évek és napok, Hidd el, nem lesznek sohse szebbek: Holnap […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Az Ősz dicsérete

    Ady Endre: Az Ősz dicsérete Az Ősz dicsérete I. Evoé, Élet, be gyönyörű Ősz jött, Talán legszebbik Ősze a világnak, Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak (Megint virul e búra görbedett): Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön. Evoé, Vágy, a Mind igazolója: Él az Élet s az Élet nem beteg. Csuklástól csókon-megistenülésig, Élet, ma hallom csengőn […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – A Tisza-parton

    Jöjjön Ady Endre – A Tisza-parton verse. Jöttem a Gangesz partjairól, Hol álmodoztam déli verőn, A szívem egy nagy harangvirág S finom remegések: az erőm. Gémes kút, malom alja, fokos, Sivatag, lárma, durva kezek, Vad csókok, bambák, álom-bakók. A Tisza-parton mit keresek? Ady Endre – A Tisza parton elemzés A Tisza-parton című költemény címe már […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A Hortobágy poétája

    Jöjjön Ady Endre: A Hortobágy poétája verse. Kúnfajta, nagyszemű legény volt, Kínzottja sok-sok méla vágynak, Csordát őrzött és nekivágott A híres magyar Hortobágynak. Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szivében, A csorda-népek lelegelték. Ezerszer gondolt csodaszépet, Gondolt halálra, borra, nőre, Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna […] Olvass tovább

  • in

    Márai Sándor: Hol vagyok?

    Jöjjön Márai Sándor: Hol vagyok? verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central Park nem a Margitsziget. Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek. Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek. Micsoda házak és micsoda utak! Vajon, hogy hívják most a Károly körutat? Micsoda nép! – az iramot bírják. Vajon ki ápolja szegény […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Óh szív! Nyugodj!

    Jöjjön József Attila – Óh szív! Nyugodj! verse. Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a csontozott uton; kis, száraz nemzet; izgágán szuszog, zuzódik, zizzen, izzad és buzog. De fönn a hegyen […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Négysoros

    Jöjjön Pilinszky János: Négysoros verse. Alvó szegek a jéghideg homokban, Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet. Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: A tündér

    Jöjjön Weöres Sándor: A tündér verse. Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya. Bóbita Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.