A versek oldala
Aranyosi Ervin: Fent és lent Mikor felhőn szárnyalsz, nem látsz le a Földre. Nem látod ki lent van, mélyen, meggyötörve. Nem is törődsz vele, miért nem tud szállni, elrontott sorsából újra talpra állni. Hogyan jutott oda, talán nem is érted, pedig lehet, hogy Ő szorgoskodott érted. Le kéne hajolnod, s felemelni végre, hogy majd veled […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Békabúcsúztató verse. Békák, hű társaim, ti brekegők, kik énekelve vesztek levegőt, szeretném megköszönni, cimborák a sok szép nyári estét, éjszakát, s hogy még a langyos őszi alkonyok idején is kuruttyolgattatok. De már az ősznek, vége annak is, reszket a nád, lúdbőrzik a víz, és reggelente ezüst zúzmarát virágzik a vízmenti fűzfaág. El-elbújik […] Olvass tovább
Juhász Magda: De jó lenne… De jó lenne jónak lenni, mindig, mindig csak szeretni, lelkem szállna, mint a lepke, olyan könnyű, lenge lenne. De jó lenne jónak lenni, csak a szépet észrevenni, nem félni, és nem remegni, mindig, mindig csak szeretni. De jó lenne jónak lenni, a nagy Istent megkeresni, a lábához kuporodni, és az […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Epilogus verse. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Bordal verse. Egyik kezemben a fegyverem, A másikat sem hevertetem, Jobbkezemben tartom kardomat, Balkezembe veszek poharat. Aki mostan nem tart énvelem, Verje meg azt az én istenem, Vigyék el a körmös angyalok… A hazáért iszom, igyatok! Igyunk jóbarátim, mostanság, Bor a megtestesült bátorság, Pedig nekünk ez kell, nem egyéb, Öntsük hát magunkba […] Olvass tovább
Weröes Sándor: Csimpilimpi, hová mész? Éc péc kapuléc, Csimpilimpi, hova mész? Pockot viszek a vásárra, egy peták az ára. Besuttyantam a sátorba, állt feltűrve Bábos Dorka, benn a pocok táncot ropott, Bábos Dorka sivalkodott, árus-polc mögébe bujt, mézes huszár legurult, uccu neki fuss! Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? verse. Hol vagy te, régi kedvem? Te pajkos, vad fiú! Fölválta lyánytestvéred, A szótlan, méla bú. Játékszered volt szívem, Hová nem hordozád! Nyilként rohanva, vitted A nagy világon át, Mig végre megbotlottál Egy sírhalom fölött S estedben a játékszer, Szivem, kettétörött. Olvass tovább
Áprily Lajos: Kérés az öregséghez Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag-szájú […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Szerelmi vallomás verse. Hogy mi egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom,asszonyom, Ha nem vagyok jó szeretőnek, Egyébre nem vállalkozom. Például arra ,mit oly gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört, szegény szívének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát,barát? Szavamra, méltó egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Ekhnáton jegyzeteiből verse. Valamit mégis kéne tennem, valamit a gyötrelem ellen. Egy istent kellene csinálnom, ki üljön fent és látva lásson. A vágy már nem elég, nekem betonból kell az ég. Hát lépj vállamra, istenem, én fölsegítlek. Trónra bukva támaszkodj majd néhány kerubra. És fölruházlak én, ne félj, ne lásson meztelen […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Hatalmas ősz verse. Hatalmas ősz. Reám leheltél s érzem, egyre érzem, hogy nagyra nősz. Te jó, te nagy, ami akartam lenni, régen, egykor, most az te vagy. Igaz, egész, mely önnön-magát bátran koronázza s az éjbe néz. Azt hittem én, gőgös és hervadó virág leszek csak, szép és szegény. Bús szemű bölcs, […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe verse. Apám ott fenn az égbe! Gondolsz-e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy ily korán meghaltál… Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam… Elgondolom, hogy milyen kár… Hogy nem vagy velem… Apám! Ha az […] Olvass tovább