A versek oldala
Benedek Elek: Falusi reggel A nap még föl sem kelt, csicsereg a fecske, Virágos ágakon zümmög a méhecske. Csattog a csalogány, köszönti a reggelt. Rigó nagyot rikkant: ihol, a nap felkelt! Gyenge fűszálakon gyöngyös harmat csillog, Apró bogárkáknak fényes szárnya villog. Sütkéreznek szépen a nap sugarában, Közben a harmatot szürcsölik javában. Istálló népe is felébredt […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre Ihar a tölgyek közt verse. Száradjon ki az iharfa, A büszke fa, a magyar fa, Amely engem gyökerével Bever, lehúz, ideláncol. Leveleit elhullassa, Virágait korán esse, Sohse lássa, sohse lássa A szent Napot terebéllyel. Lombtalan lomb a mi lombunk, Virágölő a virágunk, Árnyéktalan az árnyékunk. Miért legyünk erdő csúfja? Álljunk az Égnek […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó T. Anna: Hóhullásban verse. Hóhullásban sok pihe hull, egy pihe sem lesz így egyedül. Egyedül nem jön, nincsen kedve: egyedül a hópihe csak dideregne. Egymaga nem jön, százan jönnek, kavarog a sok pihe, hullanak, esnek, kavarog százezer, hull millió, perdül és táncol és kanyarog a hó. A földre leérve összefogóznak, tolldunnának, lágy takarónak. […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Rejtettelek verse. Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága, s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben, bokád kis billenését is őrzöm már szívemben, s bordáid szép ívét is oly hűvösen csodálom, mint aki megpihent már […] Olvass tovább
Őri István Valahol Valahol létezel, valahol én is valamit kérdezel, valamit én is néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is… Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Letészem a lantot verse. Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a […] Olvass tovább
Jöjjön Gyurkovics Tibor Fönn című verse. Nincs más alattam, csak a mélység, mely fönnmaradni kényszerít, így találja meg s veszti el az ember felnőtt szárnyait. Egy pillanat csak már az ember a helyzeté, az istené, az kit halálos türelemmel tart a mélység maga fölé. Olvass tovább
Jöjjön Gyurkovics Tibor: Áldás verse. Megadatott még úgy szeretnem, ahogy még sosem szerettem, hogy kitárom az ablakot, és látom hogy a nap ragyog. Hogy bedől a fény a szobámba, a szemembe, szívembe, számba, és én magam is ragyogok. Megadatott. Szikrázik, száguld rejtekem lopódzik be a naplemente, mielőtt lebukik a nap, arany sisakban lássalak. Téged, akit […] Olvass tovább
Jöjjön Erdélyi József: Rőzse című verse. Rőzsét szed a szegény asszony. Öt gyermeke várja otthon. Egyik kicsi, másik pici, hideg őket majd megveszi. Görnyed a jó asszony háta, a kerülő gyakran látja, de tetten csak ritkán éri… Lágy időben bekíséri. A járásra bekíséri, szolgabíró elítéli. Nem ítéli csak egy napra, de börtönbe sem csukatja. A […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Éhség című verse. A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most. Átizzadt szennyes ing hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba s hogy jót […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Manapság Oly sokszor fázom manapság, oly gyakran „egyedülökre” lelek, és a reszkető társasági-magány, Kedves, ízületbe hatón hideg; ilyenkor légy biztos takaró nekem. Manapság a kávé is annyiszor csődöt mond, és a teendőim sokasága rámrogy. Egyszerűen halandó vagyok; erölködő-kevés, és olykor túl erőtlen-sok; légy, légy ilyenkor a csendes sarkom. És annyi helyen első […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Szeretni beláthatatlanul Nem tudom elhordani a hegyeket… Kicselezni, mit az élet közénk taszít. Előre látni mi láthatatlan lesz, És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs. De azért kicsit mégis adhatom a jövőt: Mert elveszem, mit kezedben cipelnél, Felkaplak, ha esni kezdene az eső, Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél, hogy ne aludj örökkön. […] Olvass tovább