A versek oldala
Sohonyai Attila – Kit mellőled Kit mellőled kimozdíthat, akár vihar, akár lágy fuvallat; menjen, s légy te a szabad. Ne bánd, örüld ki téged ellök, tudd; nélküle vagy több! De ne átkozd a vele töltött időt, inkább köszönd, hisz attól élhetsz ma, hogy akkor megölt. Olvass tovább
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt […] Olvass tovább
Váci Mihály: Származás Nem az jelöli a származást, rangot, hogy kikre büszke valaki, de az, hogy ővele kik büszkélkednek, s kik szokták nevét féltve mondani. Én nem mások érdemével dicsekszem: nem azzal kezdem, – honnan származom. Tenni szeretnék valamit először, hogy kitűnjön: ki fogadhat fiának, kinek rokonságára van jogom. Szeretnék olyat tenni, – ó csak […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért verse. Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely úgy hevit. Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságaért. Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Faiskola Rég úgy képzeltem a faiskolát, Hogy fatanárhoz jár sok fadiák. Fapadsorokban ülnek valahányan, Akár egy közönséges iskolában. De fatízpercben igazi helyett Esznek fakolbászt, isznak fatejet. Fafiúk robognak fafolyosón, S fakislányok tárgyalnak kuncogón. És el nem árulnák fatitkukat, Bármily kíváncsi a fafiúhad. De ha faestén fölkel a fahold, A favant felcseréli a favolt. […] Olvass tovább
Vas István: Ljubomira És valaki megint csodát tudott művelni bennem, és van, újra van a világ és van benne hova lennem. Mert ennyi csak, szeretsz és szeretlek, milyen egyszerű ez, tényleg, és mindegy, hogy tetted vagy tetetted az örök átlényegülésnek. Olvass tovább
Weöres Sándor: A másik élet Ez a másik, ez a világosabb suhanás nem adatik csak a nádszál – rengetegben s az ingatag erdőn, amikor az ember már madár és lemondott a külön pohárról túl az eszmélkedésen, a levegő tudása nélkül űrbe meríti szárnyait. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A macska verse. Sima selymű a szőröm, karcsú a testem és fogaim hófehérek, ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének. Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen, hátamat álom púposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ilyenkor zavarni merjen. Dél-papja zsarátnok-színű ruhát hord, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Gyász és patyolat verse. A gyenge szűz, a patyolat már utánozza hajadat; barna, barna, mintha gyászolni akarna. A gyász, a gyász is megremeg, mintázza fején fejedet; barna, barna, mintha pirulni akarna. Örök gyász, örök patyolat irígyelik a hajadat. Barna, barna, mintha vérembe takarna. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Pogány köszöntő verse. Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával békés borjú lépdel még szekerünk után, de már nem kószál szárnyas szavakkal szájunk körül halovány ámen! Megmosakodtunk! tornyok között, fákon pihenő szélben és most megőszült fák közt csókokkal […] Olvass tovább
Jöjjön Faludy György A távolabbi jövő verse. Faludy György A távolabbi jövő Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz. A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak, és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek mind elporladnak néhány százezer év alatt. Pár millió esztendő múlva, új csillagképek alatt szelíd fejével kibujik a moszat, ismeretlen virágok nyílnak, mert […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A bátrak verse. Ki gyáván várja a halált, Magába zárja azt a föld, Midőn a száj lilára vált S két szeme rémületre tört. Annak nem nyitja a titok Bordó, nehéz, nagy függönyét, Csak aki bátran állitott Elébe s büszkén tépi szét. Ó nagy, ki bátran odaállt, Hol búg a néma sejtelem S […] Olvass tovább