in

Szabó T. Anna: Hóhullásban

Jöjjön Szabó T. Anna: Hóhullásban verse.

Hóhullásban
sok pihe hull,
egy pihe sem
lesz így egyedül.

Egyedül nem jön,
nincsen kedve:
egyedül a hópihe
csak dideregne.

Egymaga nem jön,
százan jönnek,
kavarog a sok pihe,
hullanak, esnek,

kavarog százezer,
hull millió,
perdül és táncol
és kanyarog a hó.

A földre leérve
összefogóznak,
tolldunnának,
lágy takarónak.

Belepik az utcát,
a tereket, a várost,
Szentendrét és
Budafok-Várost.

Belepik a ligetet,
belepik a szigetet,
összefogózva
már nem didereg,

már nem fázik
a sok pihe csillag,
tollpuha paplana
csillog-villog.

Alszik alatta
a rét meg az erdő,
könnyű a dunna,
pihepuha felhő.

Alszik a föld
és a földben a búza,
hótakaróját
magára húzza.

Csend van, csend van,
semmi se moccan,
ág sem roppan,
cipő se koppan.

Nyugszik és alszik
a tér, meg a táj,
csak a hó, csak a hó,
csak a hó muzsikál.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Radnóti Miklós: Rejtettelek

Arany János: Domokos napra (Bessenyei Ferenc előadása)