A versek oldala
Jöjjön József Attila: Éhség című verse. A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most. Átizzadt szennyes ing hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba s hogy jót […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Manapság Oly sokszor fázom manapság, oly gyakran „egyedülökre” lelek, és a reszkető társasági-magány, Kedves, ízületbe hatón hideg; ilyenkor légy biztos takaró nekem. Manapság a kávé is annyiszor csődöt mond, és a teendőim sokasága rámrogy. Egyszerűen halandó vagyok; erölködő-kevés, és olykor túl erőtlen-sok; légy, légy ilyenkor a csendes sarkom. És annyi helyen első […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Szeretni beláthatatlanul Nem tudom elhordani a hegyeket… Kicselezni, mit az élet közénk taszít. Előre látni mi láthatatlan lesz, És megnyugtatni sem, hogy lesz, amink nincs. De azért kicsit mégis adhatom a jövőt: Mert elveszem, mit kezedben cipelnél, Felkaplak, ha esni kezdene az eső, Megcsókollak minden reggel, hogy felébredjél, hogy ne aludj örökkön. […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Kit mellőled Kit mellőled kimozdíthat, akár vihar, akár lágy fuvallat; menjen, s légy te a szabad. Ne bánd, örüld ki téged ellök, tudd; nélküle vagy több! De ne átkozd a vele töltött időt, inkább köszönd, hisz attól élhetsz ma, hogy akkor megölt. Olvass tovább
Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Én is, ládd, én is, ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék. Hó fölött, ég alatt nagy könyvből dalolnék fehér ingben, mezítláb, ha karácsony volnék. Viasz-szín, kén-sárga mennybolt alatt […] Olvass tovább
Váci Mihály: Származás Nem az jelöli a származást, rangot, hogy kikre büszke valaki, de az, hogy ővele kik büszkélkednek, s kik szokták nevét féltve mondani. Én nem mások érdemével dicsekszem: nem azzal kezdem, – honnan származom. Tenni szeretnék valamit először, hogy kitűnjön: ki fogadhat fiának, kinek rokonságára van jogom. Szeretnék olyat tenni, – ó csak […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Sors, nyiss nekem tért verse. Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely úgy hevit. Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságaért. Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Faiskola Rég úgy képzeltem a faiskolát, Hogy fatanárhoz jár sok fadiák. Fapadsorokban ülnek valahányan, Akár egy közönséges iskolában. De fatízpercben igazi helyett Esznek fakolbászt, isznak fatejet. Fafiúk robognak fafolyosón, S fakislányok tárgyalnak kuncogón. És el nem árulnák fatitkukat, Bármily kíváncsi a fafiúhad. De ha faestén fölkel a fahold, A favant felcseréli a favolt. […] Olvass tovább
Vas István: Ljubomira És valaki megint csodát tudott művelni bennem, és van, újra van a világ és van benne hova lennem. Mert ennyi csak, szeretsz és szeretlek, milyen egyszerű ez, tényleg, és mindegy, hogy tetted vagy tetetted az örök átlényegülésnek. Olvass tovább
Weöres Sándor: A másik élet Ez a másik, ez a világosabb suhanás nem adatik csak a nádszál – rengetegben s az ingatag erdőn, amikor az ember már madár és lemondott a külön pohárról túl az eszmélkedésen, a levegő tudása nélkül űrbe meríti szárnyait. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A macska verse. Sima selymű a szőröm, karcsú a testem és fogaim hófehérek, ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének. Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen, hátamat álom púposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ilyenkor zavarni merjen. Dél-papja zsarátnok-színű ruhát hord, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Gyász és patyolat verse. A gyenge szűz, a patyolat már utánozza hajadat; barna, barna, mintha gyászolni akarna. A gyász, a gyász is megremeg, mintázza fején fejedet; barna, barna, mintha pirulni akarna. Örök gyász, örök patyolat irígyelik a hajadat. Barna, barna, mintha vérembe takarna. Olvass tovább