in

Sohonyai Attila – Manapság

Sohonyai Attila – Manapság

Oly sokszor fázom manapság,
oly gyakran „egyedülökre” lelek,
és a reszkető társasági-magány,
Kedves, ízületbe hatón hideg;

ilyenkor légy biztos takaró nekem.

Manapság a kávé is annyiszor csődöt mond,
és a teendőim sokasága rámrogy.
Egyszerűen halandó vagyok;
erölködő-kevés, és olykor túl erőtlen-sok;

légy, légy ilyenkor a csendes sarkom.

És annyi helyen első kéne hogy legyél,
de utolsónak is lehetetlen odaérni…
A világ mára összedrótozott, kusza tér,
én meg analógként örülök, ha estére elérek tól-ig;

légy, légy felém a feltételek nélküli.

Mert ha nem vagy,
akkor nincs miért…
és akkor ebben a világban
az ember félként, mégis kiért maradjon egész?

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Sohonyai Attila: Szeretni beláthatatlanul

József Attila: Éhség