Ajánljuk:

  • in

    Petőfi Sándor: Falun

    Petőfi Sándor: Falun Király vagyok most minden alkonyon: A nap pirosló fényt lövel reám, A nap pirosló búcsusúgara Biborra festi egyszerű ruhám. Gyönyörrel járom estenként a tájt, Kilépvén a kis házfödél alól; Porfellegekben a nagy ég alatt A hazatérő nyáj kolompja szól. Elandalodva hallom e zenét, Elandalodva szemlélek körűl; És messze látok, mert mindenfelé Megmérhetetlen […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A Patyolat üzenete

    Ady Endre: A Patyolat üzenete Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba Bomolva, romolva Vágtató, tüzes fogat S most lenget utánam jelt A Patyolat. Most, most szeretnék lenni bátran Élet-tagadó, szűz, makulátlan, Vágytalan és tiszta. Most, mikor már nem térhetek vissza, Átkozom gerjedelmem, Az elsőt, amely vágyat adott, Az első, szennyes gondolatot. Szerelmem, Ki olyan hamar […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A perc-emberkék után

    Ady Endre: A perc-emberkék után Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments Atyaisten, hogy bennelegyek – Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora. Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és […] Olvass tovább

  • in

    Sík Sándor: Erdei mise

    Sík Sándor: Erdei mise Csepp asztalon éppen csak annyi hely, Hogy elfér rajta Tányér és Kehely. A kis szobában annyi levegő, Hogy elfér benne négy-öt térdelő: A házinép imádkozik velem: Fölöttünk szénapadlás, azon felül a menny. Két-patak-parton, erdő közepén, Zöld hegyek alján mondom a misém. Belecsengenek, belezsonganak Kántoros kedvű kicsi madarak. Az erdőből is ide-idezeng […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Újévi köszöntő

    Weöres Sándor: Újévi köszöntő Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát. A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Csupa fehér

    Weöres Sándor: Csupa fehér Reggel süt a pék, süt a pék Gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó Beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost. Taligán tol a pék Gezemice-lángost. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Haragosi

    Weöres Sándor: Haragosi Fut, robog a kicsi kocsi, Rajta ül a Haragosi, Din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, Leröpül a Haragosi, Din don diridongó. Fut a havon a fakutya, Vele fut a retyerutya, Din don diridongó. Ha kiborul a fakutya, Lepotyog a retyerutya, Din don diridongó. Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Vonuló vadludak

    Weöres Sándor: Vonuló vadludak Hótalan a tél, barnazöld a rét, a szürke égen vadlibák sötét gyöngysora lendül – Lassan ringatják íves szárnyukat, nyújtják nyakukat – Nézd az árnyukat: ott fut a lápon – Meszes kékségbe mártják csőrüket, tág ürbe lengő vadliba-sereg gágog az égen – Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör

    Jöjjön Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör verse. Sehallselát Dömötör buta volt, mint hat ökör, mert ez a Sehallselát kerülte az iskolát. Azt gondolta, hogy a pék a pékhálót szövi rég, és kemencét fűt a pók, ottan sülnek a cipók. Azt hitte, hogy szűcs az ács, zabszalmát sző a takács, sziklát aszal a szakács, libát patkol a […] Olvass tovább

  • in

    Buda Ferenc: Kert

    Buda Ferenc: Kert Ó, kert, kavargó nyugalom, gond – terhelt kicsi ország, kímélettel körülhatárolt birodalma só-lepte szorgalomnak, ó, kert, ó, kert, takarékosok tőkéje, gyermekkor tenyérnyi dzsungele, ahol erdő a petrezselyem, sasfészek a meggyfa teteje s a csíkos potrohú lódarázs repülő tigris, csillagküllős szirmú paprikavirágaid szívemben virulnak-hervadnak, egyenes hátam emlékezik élő ágyadra, a lehevert lágy gyepre, […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: Az én kertem

    Zelk Zoltán: Az én kertem Van nekem egy diófám, de az olyan fajta; dió terem rajta, mellette az almafám, azon pedig alma. Mellettük egy szilvafám, nézem, nézem, mintha annak ágán se egyéb teremne, csak szilva. Tudom, el se hiszitek, hiába is mondom, van ribizlibokrom is, és azon a bokron, azon is csak ribizli, azon se […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.