A versek oldala
Weöres Sándor: Kánikula Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Olvass tovább
Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel… Kezünkben virágok, szemünkben könnyek, nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb. Ásít a tanterem, üresen áll majd, de most még hallgat egy bús ballagás-dalt. Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon, míg láncban lépkedünk, az ének szálljon! Kedves tanáraink búcsúzunk végleg, tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet! Kicsinyke tarisznyánk jelképes […] Olvass tovább
Arany János: Mátyás anyja Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: „Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem […] Olvass tovább
Weöres Sándor – Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az étel sótlan volna, mikor […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Istenhegyi kert verse. A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Ó, ez a kert is aludni […] Olvass tovább
Alkalmi vers, melynek megírására barátja, a Reménytelenül című versét megzenésítő Ottó Ferenc kérte föl (unokaöccse, Gellér Balázs első születésnapja alkalmából). Bár az Altató 1935 februárjában született, csak a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg először. Leginkább szembetűnő sajátossága a versnek csodálatos gyengédsége. A „hivatkozások” felsorolásának monotóniáját azzal ellensúlyozza, hogy nemcsak megszemélyesíti a tárgyakat, hanem […] Olvass tovább
Sohonyai Attila: 21 A lelkem sohasem volt játék tárgya, mégis, mindenki kezébe adtam; „tessék, tiéd, bánj vele amint akarsz”: valahogyan mindig naiv voltam. S kézen-közön, akár az érték, fogyott, és egyre kevesebb lett. Mind, ki megkapta, rosszul becsülték, és hát így is adták vissza nekem. Az idő telt, rájöttem, nem játék e játék, s az […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Kertben című költeménye. Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban – S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény […] Olvass tovább
Andrássy Réka: A puszi Hogy a puszi miből van, azt nem tudom, de hogyha anya adja, akkor nem unom. Ha apa adja, akkor menekülök előle, mert szúrja arcomat a szakálla szőre. Ha a szomszéd néni adja, letörlöm nyomban, még a nyoma is tűnjön el azonnal onnan! Ha nagymama adja, akkor kibírom, üsse kő, nagymamától egy- […] Olvass tovább
Illyés Gyula: Nélküled Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább! Vagy nézd, hogyan ivel, vagy nézd a madarat! Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel a győztes szerelem! Add […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. A vers 1910-ben jelent meg először A Hétben. Juhász Gyula otthon töltötte a vakációját. Az egyik este a Tisza parton volt, az ott átélt hangulatot jelenítette meg ebben a versében. – áll Heni néni oldalán. Juhász Gyula: Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak […] Olvass tovább