A versek oldala
Arany János: Mátyás anyja Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: „Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából: Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Levél a hitveshez verse. A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem […] Olvass tovább
Weöres Sándor – Hazatérés Anyám szemében kapzsi féltés. Apám szemében görbe vád – hogy megjöttem, fölhozta mégis a legvénebb üveg borát. Kutyánk bőrbeteg és öreg már, csupa csont… nézni siralom. Nemsokára, tudom, elássák a lucernás domboldalon. Vacsorázunk. Pár szó – és csönd lesz. És az a csönd úgy kiabál. Mintha az étel sótlan volna, mikor […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Istenhegyi kert verse. A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan. Ó, ez a kert is aludni […] Olvass tovább
Alkalmi vers, melynek megírására barátja, a Reménytelenül című versét megzenésítő Ottó Ferenc kérte föl (unokaöccse, Gellér Balázs első születésnapja alkalmából). Bár az Altató 1935 februárjában született, csak a Szép Szó 1938-as József Attila-emlékszámában jelent meg először. Leginkább szembetűnő sajátossága a versnek csodálatos gyengédsége. A „hivatkozások” felsorolásának monotóniáját azzal ellensúlyozza, hogy nemcsak megszemélyesíti a tárgyakat, hanem […] Olvass tovább
Sohonyai Attila: 21 A lelkem sohasem volt játék tárgya, mégis, mindenki kezébe adtam; „tessék, tiéd, bánj vele amint akarsz”: valahogyan mindig naiv voltam. S kézen-közön, akár az érték, fogyott, és egyre kevesebb lett. Mind, ki megkapta, rosszul becsülték, és hát így is adták vissza nekem. Az idő telt, rájöttem, nem játék e játék, s az […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Kertben című költeménye. Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban – S ifjú nő, szemfödél alatt. Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény […] Olvass tovább
Andrássy Réka: A puszi Hogy a puszi miből van, azt nem tudom, de hogyha anya adja, akkor nem unom. Ha apa adja, akkor menekülök előle, mert szúrja arcomat a szakálla szőre. Ha a szomszéd néni adja, letörlöm nyomban, még a nyoma is tűnjön el azonnal onnan! Ha nagymama adja, akkor kibírom, üsse kő, nagymamától egy- […] Olvass tovább
Illyés Gyula: Nélküled Nélküled, mint az olló egy fele – van árvább ennél? Suta a sorsom: hogy vágjak vele? Mit kezdenék, ha nem szeretnél? Csak párban, mint a láb, úgy mehetek tovább! Vagy nézd, hogyan ivel, vagy nézd a madarat! Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel a győztes szerelem! Add […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse. A vers 1910-ben jelent meg először A Hétben. Juhász Gyula otthon töltötte a vakációját. Az egyik este a Tisza parton volt, az ott átélt hangulatot jelenítette meg ebben a versében. – áll Heni néni oldalán. Juhász Gyula: Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak […] Olvass tovább
Kálnay Adél: Kérdés Lehet-e jónak lenni egy rossz világban, sétálni télen kigombolt kabátban, szalonnát szúrni fagyos ágra, nem vadászni nyúlra fácánra, koldus kezébe kenyeret nyomni, csábítók között hűnek maradni, házad kapuját kitárni, hadd jöjjön hozzád akárki, kisgyerek könnyét letörölni, senkivel soha nem pörölni, dermedt verébért hajolni porka hóba, más baját sosem hozni szóba, békét, nyugalmat, […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A társ verse. Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod. Még több szerelmes verset ITT találsz Olvass tovább
Értesítések