A versek oldala
A Nagyon fáj kötet címadó verse, a Gyömrői Edithez írott szerelmes versek egyik legjelentősebb darabja talán a leginkább alkalmas arra, hogy József Attila gyötrelmes szerelmi élményéről valló kései szerelmi líráját jellemezzük. A költő második pszichoanalitikus kezelése már jó ideje (1934 ősze óta) tartott, amikor az első Gyömrői Editnek írott, a Szép Szóban Egy pszichoanalitikus nőhöz, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Mama című verse. József Attila Mama költeménye vallomás, mely a gyermekkort idézi fel A versnek három szereplője van. A felnőtt férfi, akinek az elhunyt édesanyja alakja idéződik fel, a múltból felbukkanó gyermeki én és a mama, akinek egykori nehéz munkáját, a mosást és teregetést mutatja be a vers. A műben megjelenik […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Viszontlátásra verse. Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc: Elmentél tőlem…verse. Elmentél tőlem kedves, S én csak hagytam, hogy menj is csak el. Hiába lett volna minden, Ki menni akar… – hagyni kell. Ha megkérdezné tőlem most valaki, Hogy mit jelentsz nekem, Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen. Csak nagysokára mondanám, Hogy semmiség… egy múló szerelem. S nem is vennék […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Gyöngysor verse. Szonett, te drágakő, te antik Gyöngysor, Reá akasztlak ím, Hűsen pihenj le vállain, De fujtsd nyakát, ha dús brigantik Orzó szavára hangja hallik S nagy átkot mondj, ha bántja kín, Őrködj okosan álmain S tüzelj, ha könnyű könnye zajlik. De meg ne mondd, hogy érte sírok, – Szavadnak akkor úgyse […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Üres dobozok verse. Mire való üres dobozokat rakni a kirakatba, mire való? Ha próféta volnék, ekképpen szólnék: Óvakodjatok, őrizkedjetek az effajta cselekedettől, atyám fiai, őrizkedjetek! Ne áldozzatok az ámítás istenének, ne áldozzatok! Veszedelmes képzettársításokra csábítnak, veszedelmesebbre, mint az egész újabbkori költészet ilyen irányú kísérletei. Ne, ne, ne rakjatok üres dobozokat a kirakatba! […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Vallomás verse. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett […] Olvass tovább
Ady Endre: Csépel az idő Csépel az idő, hatalmasan csépel S ahogy kiveri testem-lelkem szemét, Kezdek megtelni balga bölcsességgel. * „Talán ez a jó: törött szalma sorsa, Talán ez a jó: a kicsépelt szemek. Bárcsak mindennek vége-vége volna.” „Kis céljaikat mások űzzék, mentsék. Boldog a szalma, mely immár magtalan S egy szent dolog van: az […] Olvass tovább
jöjjön Csukás István: Ki ette meg a nyarat? verse. Ki ette meg a nyarat? Tegnap még itt volt, mértük a lázát: 37 fok árnyékban, vagyis a fák hóna alatt. Most se láz, se nyár, a fák dideregve kapkodnak a levelek után, rémes csontvázak, kiköpött halszálkák. De ki ette meg a nyarat? A kutyámra nézek gyanakodva: […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre – Szívek messze egymástól verse. Valahol egy bús sóhaj szállt el S most lelkemen pihen, Valahol kacagás csendült most S mosolyog a szivem. Valahol szép lehet az élet, Mert lány után futok S valahol nagy lehet az átok, Mert sírni sem tudok. Valahol egy szívnek kell lenni, Bomlott, beteg szegény, Megölte a […] Olvass tovább
Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Október verse. Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S mint egy folyó a mozivászon lapján, úgy úsznak át a házon. Acetilén fényében ázik az útjavítás. Lenn a mélyben, iszamos, hüllő-hátu cső, pára gyöngyösödik a kérgen, s a városon, mint vér […] Olvass tovább
Móra Ferenc – Sétálni megy Panka Sétálni megy Panka a búzamezőbe, Pillangós papucsba, hófehér kötőbe. Dalolgatva ballag, egyes-egymagába, Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája! Simulj puha pázsit, lába alá lágyan, Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban! Légy a legyezője, te lapu levele! Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele! Búzavirág-szeme, mosolyog reátok: Nevessetek vissza rá, búzavirágok! Kakukkfű, az útját […] Olvass tovább