A versek oldala
Ady Endre: Meg akarlak tartani Őrjít ez a csókos valóság, Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyva Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam, Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva rajtam. Hóhérok az eleven vágyak, Átok a legszebb jelen is: […] Olvass tovább
Jöjjön Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam verse. Egyszer, ha már elérhetetlen távolságban leszek tőled fiam és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél, nem hagyva magad körül porszemnyi emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod mosolygó napjai. Láss magad előtt egy képet, ahol ketten állunk, te meg én… Talán hároméves lehettél, mikor határozott szavakkal mondtad […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától Hej óvoda, óvó nénik, – nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk! Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni. A nagy idő elérkezett: búcsúznak a hatévesek, Búcsúznak az óvodától, mint fészkétől fecsketábor. Köszönjük a gondviselést, […] Olvass tovább
Jöjjön Mizere Flóra – József Attila: Kiáltozás előadása. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Szózat Katitzához a férfiak ügyiben Koncz Zsuzsa előadásában. Kátai Kata, Menta illata, Levendula harmata! Halld kérésemet, Hogy kedvesemet, Ki engem híven szeret, Te ne izgassad, Ne háborgassad És kedvemre hagyhassad. Keressed párod, Meg is találod, Ha szereted, imádod; És ő is téged, Tulipán szépet, Rubintos ékességet. Ha legény vólnék, Reád omolnék, Rajtad […] Olvass tovább
Donászy Magda: Pedagógusnapra Ma, amikor az egész ország hálás szívvel néz ide, szeretetet, köszönetet ver mindnyájuk kis szive. Azt a sok jót, amit kaptunk meghálálni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Valse triste verse. Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villog a torony gombja, gyors záporok sötéten szaladnak át a réten. Elhull a nyári ének, elbújnak már a vének, hüvös az árny, az este, csörög a cserje teste. Az […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Apám verse. Egyszerű ember volt apám és nem hagyott semmit se rám, se pénzt, se nevet, se tanácsot, legyen emléke mindig áldott. Tűrte, hogy járjak szabadon, sokszor, de balga utamon, örült, ha vakmerőn repültem, és nem szidott, ha tétlen ültem. Ha ijesztett a meredek, kezem megfogta. Szeretett. A szíve egy volt a […] Olvass tovább
Várkonyi Katalin: Mezei csokor Tarka mező virágai Lilák, sárgák, kékek Hadd kötök most belőletek Búcsúcsokrot szépet. Búzavirág, pipacs, láncfű Marad még a réten- Búcsúzom az óvodától Hadd búcsúzzam szépen. Olvass tovább
Jöjjön Csukás István – Istenke, vedd térdedre édesanyámat verse. Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge hogy a […] Olvass tovább
Áprily Lajos: Vadlúd voltam Valamikor vadlúd voltam, Vadludakkal vándoroltam. Nagy tavakért lelkesültem, Tengeren is átrepültem. Őszi fényben és homályban, Fel-feltámad régi vágyam: Társaimmal útra kelni, Fényt és felhőt úszva szelni. Majd ha végem itt elérem, Vadlúd formám vissza kérem. Jó barátok, ismerősök, Hogyha jönnek bíbor őszök. Nézzetek fel majd az égre, Égen úszó vadlúd-ékre, S […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Háromtól hatig verse. Elmentem egyszer Önhöz édes, sok sok igérgetés után, e diszkrét célra Ön kibérelt egy kétszobás lakást Budán. Oh, nem valék szerelmes Önbe, ettől nyugodtan alhatik. De hát nem tudtam mit csinálni háromtól hatig. Férjem ilyenkor nincsen otthon, a magány rossz tanácsadó, átmentem többször is Budára, ez ugye megbocsátható? Ön […] Olvass tovább