Ajánljuk:

  • in

    Osvát Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!

    Jöjjön Osvát Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap! verse. Ünneplőben van ma az osztály: a tanterem, a gyerekek. Jókedvű fák játékos lombja az ablakokba integet. A lárma, a zaj elhal lassan, pisszenés sincs, oly nagy a csend. Oly nagy a csend és oly szokatlan, mintha nem lenne senki bent. Egyszerre csak nyílik az ajtó, tanítónk […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: A somvirágos oldal

    Jöjjön Áprily Lajos: A somvirágos oldal verse. Elment a gond a hóval, felhőn is fény nevet. A somvirágos oldal arannyal integet. Ha utas jön hajóval, a hegyre feltekint: – Ni, somvirágos oldal… És issza azt a színt. Itt ős szó járta s ó dal, a Zách-lány is dalolt, a somvirágos oldal sütkérezője volt. A somvirágos […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály – Mint különös hírmondó

    Jöjjön Babits Mihály – Mint különös hírmondó verse. Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép? vagy mótor a síma Dunán? s ha […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Himnusz a csúcsokon

    Jöjjön Reményik Sándor: Himnusz a csúcsokon verse. Nekünk csak ott szabad Énekelni a tiltott éneket, Ahol a szél szalad, Ahol a zerge jár, A völgyi köd felett. Ahol a sziklafalnak füle nincs, Csak visszhangja van, százezerszeres, A kimondott szó: eltemetett kincs, Titok, amelyet senki sem keres, Nekünk csak ott szabad … És a dalnak a megszokott- […] Olvass tovább

  • in

    Mentovics Éva: Hív a csengő

    Jöjjön Mentovics Éva: Hív a csengő verse. Három éves múltam éppen… Eleinte sírtam, féltem. Eltelt egy év, kettő, három, hat gyertya ég a tortámon. Gyorsan szálltak el az évek. Már nem sírok, nem is félek. Sőt, hogyha még engednétek, itt töltenék néhány évet. Tudom, tudom, ezt nem lehet. Meg is értem, és elmegyek. Vágyom is […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Első szerelem

    Petőfi Sándor: Első szerelem Szép a rózsa hajnal-ébredése, A leányka arculatja szebb volt. Messze bércek kékellő homályán Bájjal ég az arany esti csillag; A leányka nefelejcs-szemében Tündérfénnyel szebb csillagzat égett. Csattogánynak zengeménye nyájas Csendes éjjel, viruló berekben; Nyájasabban kelt a lányka hangja Ajkai paradicsom-kertéből. És ha tiszta a liget virágit Gyémánt-cseppel éltető patakcsa: Tiszta volt […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Várakozás

    Jöjjön József Attila: Várakozás verse. Alszik a vár, elhagyatott. Kong a terem, fojt a magány. Porbelepett ó-aranyos oszlopi közt lóg a falán Sok fekete, ódon, öreg hősi vezér, ősi alak Képe s a vár elhagyatott. Állnak az ősz, néma falak. Kincs, arany és drága ezüst. Szellemeké mind e halom (Szívem e vár.) s alvad a […] Olvass tovább

  • in

    Váci Mihály: Két szívdobbanás

    Jöjjön Váci Mihály: Két szívdobbanás verse. Eldőlt, ki mer szemünkbe nézni, ki emeli fel ránk fejét bátran, velünk nevetve és mi kinek szorítsuk meg kezét; kinek hajlik hozzánk a válla, ha feszíteni kell az izmokat, míg – mint gyermeki indulat, – átjár melegen a munka láza; ki harcol a mi fegyverünkkel, ki az , ki […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Érted haragszom, nem ellened

    Jöjjön József Attila: Érted haragszom, nem ellened verse. Mikor fölkél a nap, a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat, ne bántson téged az én haragom soha, kedves. Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem, az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban, és győzvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ő csengő […] Olvass tovább

  • Kányádi Sándor
    in

    Kányádi Sándor: Mondóka

    Jöjjön Kányádi Sándor: Mondóka verse. Semleges vizek mélyén embertelenül atomhajtású tengeralattjárón embertelenül elektronikus agyak számítják ki embertelenül a pontos és igaz jövendőt embertelenül hogy milyen lesz a föld embertelenül elektronikus agyak számítják ki embertelenül a pontos és igaz jövendőt embertelenül hogy milyen lesz a föld embertelenül Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Elég

    Jöjjön Pilinszky János: Elég verse. A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem. És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárúl. Elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek. Elég, igen, egy kéz elég amint megkeveri a kávét, vagy ahogy „visszavonúl a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.