Ajánljuk:

  • in

    Kovács Barbara – Középsősök búcsúja a nagyoktól

    Kovács Barbara – Középsősök búcsúja a nagyoktól Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, Mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek. Igaz, hogy a csúszdáról sokszor elzavartatok, Mégis jó volt játszani veletek, ti nagyok. Igaz, hogy a kisházat mindig elfoglaltátok, Mégis ti voltatok, a legjobb barátok. Igaz, hogy a körbe sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt […] Olvass tovább

  • in

    Orgoványi Anikó: Téli képek

    Orgoványi Anikó: Téli képek Hol a föld, hol az ég? Mindenhol csak szürkeség! Puha hópaplan alatt szunnyadnak a bogarak. Hát ott mi vöröslik? Egy róka lopakodik! Nagyot ugrik, szaglászik, mókásan így vadászik. Csak egy hely a vidám, meg nem áll az élet ám! Buli van itt, rettentő, ez a madáretető! Picinke széncinke nem fázik egy […] Olvass tovább

  • in

    Csanádi Imre: Naphívogató

    Csanádi Imre: Naphívogató Süss föl, nap, fényes nap! Kis kakas kukorékol, megvirrad. Csillagok kialusznak, Kósza ködök szakadoznak, arany ajtók hasadoznak. Süss fel nap! Olvass tovább

  • in

    Varró Dániel: Január

    Jöjjön Varró Dániel: Január verse. Az óév, íme, por és hamu már, elolvadt, mint a nyugati boszorka, latyakba tapicskol a kis Január, a cipőt meg a zoknit is összekoszolta. Fehér ma a föld és sáros a láb, maszatút barnállik utána a hóból. Egy tejbegríz ez a téli világ, s lábunk nyoma rajta sok kakaópor. Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Amikor elmúlik karácsony

    Aranyosi Ervin: Amikor elmúlik karácsony Amikor elmúlik karácsony, őrizd meg szíved melegét. Ne bámulj rabként át a rácson, szabadság költözzön beléd! Legyél szabad és élj a mában, emeld fel bátran fejedet, élj már a bőség áramában, járjon át tiszta szeretet! Ne hagyd, hogy bármi megzavarjon, figyeld a fényt, megszületett! A szíved szeretni akarjon, s ne […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre – Imádság háború után

    Ady Endre – Imádság háború után Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látni valójuk, Csak […] Olvass tovább

  • in

    Garay János: A méhecske

    Garay János: A méhecske Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat, A méhecske többé nem ismer nyugalmat. Repdes ide s tova virágról virágra. Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra. Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet, S örül, ha egy kicsi mézre valót lelhet. Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban, “Sok kicsi sokra megy”, dúdolja magában. Olvass tovább

  • in

    Gazdag Erzsébet: Nyári eső

    Gazdag Erzsébet: Nyári eső Rakoncátlan szélgyerek égi tónál tekereg. Unatkozik, s unalmában mireg-morog, kesereg. Arra sétál felhőcske. Orra búbján szeplőcske. Szél csúfolja, megfricskázza, csak akkor old kereket. Szegény felhő sírdogál, fájó könnye hulldogál. Szikkadt földre lepereg; nyári eső csepereg. Olvass tovább

  • in

    Reviczky Gyula: Karácsonykor

    Reviczky Gyula: Karácsonykor A zúgolódás, gúny, harag rég halva már szívemben, egy szóval sem panaszkodám a kis Jézuska ellen. Nem vádolám balgán azért, hogy engem kifelejtett: hogy nem hozott ajándékot, szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csendesen átszáll a nagy világon. Imádkozom, hogy Jézusom minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök, s álmodom egy régi, kedves álmot: […] Olvass tovább

  • in

    Dsida Jenő: ADD VISSZA URAM…!

    Dsida Jenő: ADD VISSZA URAM…! Jóságodban Uram sosem kételkedtem, minden új útamra Benned bízva léptem. Büntető kezedet szótalan fogadtam s ha örömet adtál, érte hálás voltam, Uram én a bűntől messzire futottam, eddig még, úgy érzem, a Tied maradtam. De ha bánatot adsz, ne bocsásd el kezem, magamban az utam folytatni nem merem. Úgy érzem […] Olvass tovább

  • in

    Fodor Ákos: VAKVÁGTA

    Fodor Ákos: VAKVÁGTA Addig kerestelek, míg meg nem találtál – s hogy ez megeshetett, úgy érzem: becsesebb életnél, halálnál. Mindaddig vártalak, míg el nem értelek s a Pontnyi Pillanat támasz-pontunk marad, hol nincs enyém-tied. Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet; naponta föl lehet zuhanni a csúcsra! Az ember, úgy látszik, a végre termett, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Ábrányi Emil: Credo

    Jöjjön Ábrányi Emil: Credo verse. Bár napról napra látom Hogy mennyi szenvedés Öl, rombol a világon S a boldog mily kevés; Bár győz a jóval szemben Az aljas, a hamis, S e véres küzdelemben Tántorgok magam is: Míg lesz e durva földön Egy szép emberi tett: A gyászt még fel nem öltöm S ünneplem a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.