A versek oldala
Nemes Nagy Ágnes: Az ismeret I. Csak egy marad meg, semmi más: a tiszta ismeret. Nem ismeret, csak szomjuság, mely mind felé vezet. Nem szomjúság, csak rettegés, mely oldalamba kap – rettenthetetlen rettegés! Hegyezd lándzsáidat. II. A rettegés s az ismeret közt mint hídbolt görnyedek, rendítenek, eleven eszközt, a tárgyak, szellemek. A félelem sötét öléből […] Olvass tovább
Jékely Zoltán: Siralmas Csak szép szemedet tudnám elfeledni, minden egyebedet hagynám eltemetni. Utóvégre halott vagy, nekem az, s gyászomra tán sohasem lesz vigasz. Csak szép derekad tudnám elfeledni, nem kellene fejem öklömmel veretni! Hisz már halott vagy, mint megannyi más, kit az idő pora behull, elás. Csak sűrű kék hajad tudnám elfeledni, s ne kívánnám […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire fölhozom, össze is töröm. Olvass tovább
József Attila: Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak – majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak – Majd […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Névnapra című verse. Ugy áldjon meg isten neved napján, Hogy beérhesd vele minden órán. Legyen élted mint a virágos fa: Remény s öröm virágozzék rajta. Mely sok szívnek keserű gyötrelem, Legyen neked édes a szerelem. Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd, Ki jobban szeressen, mint te szereted őt. Bánat ha ér, legyen […] Olvass tovább
Radnóti Miklós – Járkálj csak, halálraítélt! Járkálj csak, halálraítélt! bokrokba szél és macska bútt, a sötét fák sora eldől előtted: a rémülettől fehér és púpos lett az út. Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. Ó, költő, tisztán élj te most, mint […] Olvass tovább
Morócz Jenő: Anyai szeretet Kis szobában reng a bölcső, Benne nyugszik a gyerek, Szemei a jó anyának Némán rajt’ merengenek; És a gyermek kis kacsója Hozzá csókot integet, Életünkben legédesebb Az anyai szeretet. A legelső dadogással Lábra áll a kicsike, De elesik s majd az orrát, Majd a fejét töri be; S a jó anya […] Olvass tovább
Szemere Pál: Remény Szelíden mint a szép esttűnemény, Lángarcodon kecseddel, mint Auróra, Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra, S megenyhül sorsom, a vad, a kemény. De most nem tűnsz fel nékem, jobb remény, Fennrévemtől köd, szél, hab messzeszóra, Faggat, gyötör, remegtet minden óra, S küzdell keblemben minden érzemény. Ah jőj, s ringasd el e nagy kínokat, S […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Megy a juhász szamáron Megy a juhász szamáron, Földig ér a lába; Nagy a legény, de nagyobb Boldogtalansága. Gyepes hanton furulyált, Legelészett nyája. Egyszercsak azt hallja, hogy Haldoklik babája. Fölpattan a szamárra, Hazafelé vágtat; De már későn érkezett, Csak holttestet láthat. Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával A szamár fejére. Olvass tovább
Benedek Elek: Virágvasárnap Virágok napja, szép virágvasárnap, Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad! Hintsd be virággal az avar mezőket, A kertek fáit, félve rügyezőket, Óh, szánd meg őket! A tél hosszú volt, oly zord s oly kegyetlen, A rét, az erdő még most is kietlen. Virágok napja, jer, lehelj a földre, Bús szürke foltjait […] Olvass tovább
Radnóti Miklós: Tajtékos ég Tajtékos égen ring a hold, csodálkozom, hogy élek. Szorgos halál kutatja ezt a kort s akikre rálel, mind olyan fehérek. Körülnéz néha s felsikolt az év, körülnéz, aztán elalél. Micsoda ősz lapul mögöttem ujra s micsoda fájdalomtól tompa tél! Vérzett az erdő és a forgó időben vérzett minden óra. Nagy és […] Olvass tovább
Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog […] Olvass tovább