A versek oldala
Jöjjön Reviczky Gyula: Pünkösd verse. Piros pünkösd öltözik sugárba, Mosolyogva száll le a világra. Nyomában kél édes rózsa-illat, Fényözön hull, a szivek megnyilnak. Hogy először tünt fel a világnak: Tüzes nyelvek alakjába’ támadt. Megoldotta apostolok nyelvét, Hirdeté a győzedelmes eszmét. Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed’ Ma is minden bánkodó szivének, Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’: […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: A szél meg a nap Licskes-lucskos szürke bácsi (Hujj, hujj, én a Szél vagyok!) kék udvarban seprűjével megkergette a Napot. Szél mondta: Hujj, hujj, hujj! Nap mondta: Bújj, bújj, bújj! Szél kergette, utolérte, jól megverte a Napot; megkergette, utolérte, összetörte, kék udvarból kiseperte, kendőjébe bekötötte, mondjátok meg: hova tette? Zsebbe tette a Napot. […] Olvass tovább
József Attila Születésnapomra című verse a legismertebb és legnépszerűbb versek közé tartozik, mind a szakma, mind a nagyközönség sokszor hivatkozik rá. Népszerű lett azért, mert egy olyan dacos, szókimondó, hetyke, támadó hangot használ, amit jó olvasni. Népszerű azért is, mert olyan hatalmasságot támad meg, egy nagytekintélyű tanárt, akit jó érzés – már csak pozíciója okán, akár ismeretlenül […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Milyen volt verse. Juhász Gyula: Milyen volt… Milyen volt szőkesége, nem tudom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsuzónál Szeme színére […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre szép szerelmes verse – íme a Láttalak. Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: Édesem, szeretlek! Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Gyönyörű vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint […] Olvass tovább
Wass Albert – Ünnepvárás Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Amikor erre jön: virágok, nyíljatok előtte ki. Pacsirták: énekeljetek! Patakok: csengjetek, nevessetek! Galambok: búgjatok! A nagy mező dallal legyen tele, és napsugárral, fénnyel, szerelemmel, csak tavasz legyen akkor és kacagás, szemeinkben ne lásson könnyeket….. Erdők, rétek, mezők: terítsetek eléje szőnyeget! Én majd csak nézni fogom […] Olvass tovább
Szabó Zoltán: Születésnapodra Ez a nap más, mint a többi, Mert ez a Te Születésnapod! Köszöntelek és kívánom, Legyen ma szép napod! Eltelt ismét egy év És Te újra ünnepelsz. Legyen neked ma minden szép Pillanat, hosszú-hosszú perc. Mikor először felsírtál, Aggódva figyeltek. Mikor először nevettél, Már érezted szeretnek. Felnőttél, elteltek Hosszú szép évek, Szívedbe […] Olvass tovább
Orgoványi Anikó: Téli képek Hol a föld, hol az ég? Mindenhol csak szürkeség! Puha hópaplan alatt szunnyadnak a bogarak. Hát ott mi vöröslik? Egy róka lopakodik! Nagyot ugrik, szaglászik, mókásan így vadászik. Csak egy hely a vidám, meg nem áll az élet ám! Buli van itt, rettentő, ez a madáretető! Picinke széncinke nem fázik egy […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Naphívogató Süss föl, nap, fényes nap! Kis kakas kukorékol, megvirrad. Csillagok kialusznak, Kósza ködök szakadoznak, arany ajtók hasadoznak. Süss fel nap! Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: Január verse. Az óév, íme, por és hamu már, elolvadt, mint a nyugati boszorka, latyakba tapicskol a kis Január, a cipőt meg a zoknit is összekoszolta. Fehér ma a föld és sáros a láb, maszatút barnállik utána a hóból. Egy tejbegríz ez a téli világ, s lábunk nyoma rajta sok kakaópor. Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Amikor elmúlik karácsony Amikor elmúlik karácsony, őrizd meg szíved melegét. Ne bámulj rabként át a rácson, szabadság költözzön beléd! Legyél szabad és élj a mában, emeld fel bátran fejedet, élj már a bőség áramában, járjon át tiszta szeretet! Ne hagyd, hogy bármi megzavarjon, figyeld a fényt, megszületett! A szíved szeretni akarjon, s ne […] Olvass tovább
Ady Endre – Imádság háború után Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látni valójuk, Csak […] Olvass tovább