in

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc: A szél meg a nap.

Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét.
Mi a véleményed A szél meg a nap írásról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Vörösmarty Mihály: A vén cigány

Rövid versek Ady Endrétől – ajánljuk elolvasásra!