Ajánljuk:

  • in

    Pilinszky János: Apokrif

    Jöjjön  Pilinszky János: Apokrif című költeménye. 1 Mert elhagyatnak akkor mindenek. Külön kerül az egeké, s örökre a világvégi esett földeké, s megint külön a kutyaólak csöndje. A levegőben menekvő madárhad. És látni fogjuk a kelő napot, mint tébolyult pupilla néma és mint figyelő vadállat, oly nyugodt. De virrasztván a számkivettetésben, mert nem alhatom akkor éjszaka, […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: VIZEN

    Petőfi Sándor: VIZEN Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok; Feszítem a lapátot, Hogy szinte izzadok. Anyám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: „Az istenért… ha feldőlsz… Nem féled a halált?” Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: „Az ördög hurcol arra, Szaggatni a ruhád.” Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Vad szirttetőn állunk

    Jöjjön Ady Endre: Vad szirttetőn állunk verse. Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. Véres hús-kapcsok óvnak, Amíg összefonódnak: Kékes, reszkető ajkunk. Míg csókolsz, nincsen szavunk, Ha megszólalsz zuhanunk. Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre: Vad szirttetőn állunk című költeményét. Mi a véleményed Ady Endre: Vad szirttetőn […] Olvass tovább

  • in

    Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád

    Parti Nagy Lajos: Ujjaim kibogoznád ujjaim kibogoznád ha eljuthatnék hozzád és várnál kaviárral suhogó zöld madárdal lugasával színezüst halat adnál ott állnék asztalodnál napfény és hajad méze hullna a terítékre végre Olvass tovább

  • in

    Gazdag Erzsi: Őszi búcsúzás

    Gazdag Erzsi: Őszi búcsúzás Int a pitypang-bóbita, s más vidékre száll. Liba nézi, s bámulva fél lábára áll. „Hova, hova, bóbita?” „Itt van már az ősz. El kell mennem, elkerget e goromba csősz. Isten veled, kis patak! Beteg sárga rét! Libák, lepkék, bogarak, száraz margarét!” „Isten veled, bóbita!”- szól a lúd sután, s bánatosan pislog […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe

    Juhász Ferenc: Ady Endre utolsó fényképe Fáj az istent roncsokban látni, a kozmosz-szívűt a művén merengni. Így nem pusztulhat el akárki, kalapján hervadó virággal. Sárkány üvöltés és madárdal, kén-erdő, jég-kűrt, lét-alkonyi zsoltár: csak ennyi volnál, ennyi? Vén saskeselyű gubbaszt a szirten, a tolla rongyos, a csőre csorba. Nagy repülések, uramisten! Már összebékül a halállal, zúzott […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: A Szajna partján

    Ady Endre: A Szajna partján A Szajna partján él a Másik, Az is én vagyok, én vagyok, Két életet él két alakban Egy halott. A Duna partján Démonok űznek csúfot velem, A Szajna partján álmokba von be Százféle, szűz szerelem. Rákacag Páris S a boldog Másik visszakacag, Itt röhejes mámorba kerget Vijjogó, éji csapat. Ott […] Olvass tovább

  • in

    Baranyi Ferenc – Betlehemi csillag

    Baranyi Ferenc – Betlehemi csillag Mert jóllehet csak istállót talál, ki „lépremegy” a csillagot követve – mindig lesz Gáspár, Menyhárt s Boldizsár, ki újra csak elindul Betlehembe. A csillag meg nem róható azért, hogy álmaink egén kétszeresen süt – nem koronás, felkent királyt ígért, csak kisdedet, hogy királlyá növeljük. Ki a jászolnál megcsalatva áld mert […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Világosságot!

    Petőfi Sándor: Világosságot! Sötét a bánya, De égnek benne mécsek. Sötét az éj, De égnek benne csillagok. Sötét az ember kebele, S nincs benne mécs, nincs benne csillag, Csak egy kis hamvadó sugár sincs. Nyomoru ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire! Nem kérlek én, hogy átvilágíts A másvilágnak […] Olvass tovább

  • in

    Romhányi József: A ZSIRÁF GŐGJE

    Romhányi József: A ZSIRÁF GŐGJE A nagyságos zsiráf fennhordta az orrát. Társait lenézte, mint kényúr a szolgát. Külön koszton élt fent, lombot csemegézett Míg odalent mélán legelt a személyzet. A világ sok ilyen csúf esetet ismer. Igy megy, ha magasra kerül fel egy kis fej. Olvass tovább

  • in

    Varró Dániel: Metró

    Varró Dániel: Metró Hát elkapott ma, kiscicám, az ellenőr a metrón. Nem volt érvényes matricám, kívánom, bárha lett vón. Leszállított – az alagút most énelőttem ásít, s eljutnom több mint bonyolult a kívánt állomásig. S míg kattog egyre távolabb haladva lent a metró, halkan kattog a bőr alatt az ember szíve dettó. Ó, bár ne […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Egyszerű ez

    József Attila: Egyszerű ez Lement a nap nyugaton, Följött a nap keleten. Egyszerű ez. Él az, aki eleven. Rongyos mindegyik zsebünk, Rossz a magyar zsebe rég, Egyszerű ez – Elveszett az ezerév. Ha elveszett, elveszett, Nem keressük már elő, Nem érünk rá, Vonaton jár az idő. Expresszen jár az idő S gépből csinált madarán, A […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.