A versek oldala
Garay János: A méhecske Mihelyt jókor reggel felszikkad a harmat, A méhecske többé nem ismer nyugalmat. Repdes ide s tova virágról virágra. Majd a ligetbe száll, majd a rónaságra. Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet, S örül, ha egy kicsi mézre valót lelhet. Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban, „Sok kicsi sokra megy”, dúdolja magában. Olvass tovább
Gazdag Erzsébet: Nyári eső Rakoncátlan szélgyerek égi tónál tekereg. Unatkozik, s unalmában mireg-morog, kesereg. Arra sétál felhőcske. Orra búbján szeplőcske. Szél csúfolja, megfricskázza, csak akkor old kereket. Szegény felhő sírdogál, fájó könnye hulldogál. Szikkadt földre lepereg; nyári eső csepereg. Olvass tovább
Reviczky Gyula: Karácsonykor A zúgolódás, gúny, harag rég halva már szívemben, egy szóval sem panaszkodám a kis Jézuska ellen. Nem vádolám balgán azért, hogy engem kifelejtett: hogy nem hozott ajándékot, szemem könnyet nem ejtett. Lelkem nyugodtan, csendesen átszáll a nagy világon. Imádkozom, hogy Jézusom minden szegényt megáldjon. Ágyamra dőlök, s álmodom egy régi, kedves álmot: […] Olvass tovább
Dsida Jenő: ADD VISSZA URAM…! Jóságodban Uram sosem kételkedtem, minden új útamra Benned bízva léptem. Büntető kezedet szótalan fogadtam s ha örömet adtál, érte hálás voltam, Uram én a bűntől messzire futottam, eddig még, úgy érzem, a Tied maradtam. De ha bánatot adsz, ne bocsásd el kezem, magamban az utam folytatni nem merem. Úgy érzem […] Olvass tovább
Fodor Ákos: VAKVÁGTA Addig kerestelek, míg meg nem találtál – s hogy ez megeshetett, úgy érzem: becsesebb életnél, halálnál. Mindaddig vártalak, míg el nem értelek s a Pontnyi Pillanat támasz-pontunk marad, hol nincs enyém-tied. Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet; naponta föl lehet zuhanni a csúcsra! Az ember, úgy látszik, a végre termett, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Credo verse. Bár napról napra látom Hogy mennyi szenvedés Öl, rombol a világon S a boldog mily kevés; Bár győz a jóval szemben Az aljas, a hamis, S e véres küzdelemben Tántorgok magam is: Míg lesz e durva földön Egy szép emberi tett: A gyászt még fel nem öltöm S ünneplem a […] Olvass tovább
Ágh István: Októberi fogadalom Jó lenne, ha már idejét múlná fogadalmam, volna csak ősz ez az ősz, közömbös sebhely a seb, inkább a hosszan tartó túlélésnek örülni, mintsem az elfeledett áldozatot siratom, még a továbbélésben is az győzött, ki megőszít, fölmenti magát, hisz a múltja birája is ő, míg korhű változata éled utódaiban, kárvallottjaiból édesgeti […] Olvass tovább
Ágh istván: Nyár, darázzsal Nem úgy már, ahogy az eget nézem és beleképzelek dicsfényt, angyali szörnyeket, míg fölépül a költemény, de úgy sem, mintha élvezet volna a világ, ez a tél ácsolatából szabadult végvári vitézek pagonya, nem úgy már, ahogy a szemem becsukva átúszom a lét bársonyos oldalára, hol virágokká feledkezem, nem ahogy mézes szerető […] Olvass tovább
Radnóti Miklós: Csütörtök New-Yorkban egy kis szállodában hurkot kötött nyakára T, ki annyi éve bolyg hazátlan, tovább bolyonghat-é? Prágában J M ölte meg magát, honában hontalan maradt, P R sem ír egy éve már, talán halott egy holt gyökér alatt. Költő volt és Hispániába ment, köd szállt szemére ott, a bánaté; s ki költő és […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Utazás az alföldön Pompás kis útazás, valóban! Alig van egy arasznyira Fölöttem a felhő, oly terhes, Szakad nyakamba zápora. Bundám dohányzacskómra adtam, Hogy az maradjon szárazon. Csuron víz vagyok. Még megérem, Hogy végre hallá változom. Minő az út!… de vajjon út ez? Vagy fekete kovász talán? Mely ha kisűl, leszen belőle Kenyér az […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Megbocsátom Neked még azt is megbocsátom, hogy nincs mit megbocsátanom kegyetlenül jó vagy Te hozzám a jóságod már fájdalom. Neked még azt is megbocsátom hogy vak gyanusításaim miatt én bűnhődöm, felőröl a magam-fabrikálta kín Neked még azt is megbocsátom hogy szüntelen kedvembe jársz s már nem tudom, mi ejt karomba: odaadás, vagy megadás. […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Biztató a tavaszban Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyűlsz tőle!)… Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd […] Olvass tovább