A versek oldala
Dsida Jenő: Nagycsütörtökön A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; Mégis egyedül maradtam. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Judás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások jönnek. Testvéreim, tanítványaim! Égignyúló kemény kereszten holnap megölnek engem! És ti alusztok, […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Miatyánk verse. (Egy bécsi műintézet által kiadott műlaphoz készült) Miatyánk ki vagy a mennyekben, harcokban, bűnökben, szennyekben, rád tekint árva világod: a te neved megszenteltessék, a te legszebb neved: Békesség! Jöjjön el a te országod. Véres a földünk, háboru van, kezed sujtását sejtjük, uram, s mondjuk, de nyögve, szomoruan – add, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: Cigány a siralomházban verse. Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a […] Olvass tovább
Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz verse. Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem! Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Olvass tovább
Berzsenyi Dániel: OSZTÁLYRÉSZEM Partra szállottam. Levonom vitorlám. A szelek mérgét nemesen kiálltam. Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben Izzada orcám. Béke már részem: lekötöm hajómat, Semmi tündérkép soha fel nem oldja. Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe A heves ifjút! Bár nem oly gazdag mezeim határa, Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissza, S nem ragyog […] Olvass tovább
Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló! Földünk egy kis hangyafészek, Egy perchozta tűnemény; A villám és dörgő vészek Csak méhdongás, s bolygó fény; A történet röpülése Csak […] Olvass tovább
Kaffka Margit: Lackó Jött egy csoda. Harmatlágy, pici jószág, Édes, pihegő, bimbószínű lény. Vér lüktet benne! Eleven valóság! S nézem kétkedve, tanakodva én. Vánkospihéit elzilálni félek, Már szétterült az álmaim felett, Már átölelném féltve, mikor ébred, Ó, el ne rebbenj tőlem, új igézet! – A te szemeid a leggyönyörűbb szemek. Jött valakim, aki nem volt […] Olvass tovább
Devecsery László: Átváltozások Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára. Bokrétámat megkötöttem: hímes csokor nőtt kezemben. Virágos most a mi házunk, anyák napján meg kell állnunk! Meg kell állnunk, megpihennünk, édesanyánk ünnepelnünk! Anyák napján, édesanyám: ölelésed az én tanyám. […] Olvass tovább
Rákos Sándor: Nagyanyó Nagyanyó fürge, mint a csík. Hajnalban kél, friss harmattal mosakszik. Bizony fürge, mint egy kisleány: délelőtt főz, varrásba fog délután. Láttad-e már az ablaknál? Gyűszűjével a fényes tű föl-leszáll. Vajon nagyanyó mit gondol, míg lábánál a cirmos alkony dorombol? Gyűszűjével a fényes tű föl-leszáll, nagyanyó varr. Rámosolyog a selyemfonál. Fejet csóvál s […] Olvass tovább
Ady Endre: Proletár fiú verse Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát veszen S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Édesanya névnapjára Drága jó Mamuskám, Nyár van a világon, Nap süt le a földre, Madár száll az ágon. Szívünk világában Szintén meleg nyár van, Szeretetnek napja Fürdeti sugárban. Tele van a szívünk Szép madárénekkel: Légy megáldva hosszú És boldog élettel! Olvass tovább