A versek oldala
Jöjjön Ady Endre – Az alvó csók-palota verse. Halálon innen, Életen túl, Csak férfi-ember juthat oda, Csak szomorú hím juthat oda, Ködben, homályban alszik, alszik A csók-palota. Ezer szobában ezer asszony, Fehér, szép asszony várva piheg, Forró, nagy asszony várva piheg S mint tűzharang, úgy csendül, úgy kong, Úgy ver a szived. Ajtót ajtóra lopva […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A kíváncsiság verse. Akkor lettem kíváncsi. Mire? A mindenség tündöklő titkaira, arra, ami adat és gondolat s ami csak villózik e név alatt, a képre kint, a tükörképre bent, s amit a tükör önmaga teremt. A valóság üres kereteit építgettem, mint méh a sejtjeit, s vártam, amit majd a tapasztalat gyűjt bele, […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Nő már a nap verse. Ember, ne félj: nő már a nap! A jégfogú szél nem harap. A koldus is dúdolva jár, ragyog rongyán a napsugár. A gond sem él mindig, ne hidd, ragadd meg és a hóra vidd. A hóval szétfoszlik hamar: elmossa egy langyos vihar. A déli szél kürtjébe fú, […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: A lepke verse. Zöld lepke, mint hulló levél, melyet tovább legyint a szél, nem száll virágot lepni meg, csak lenn, az út porán libeg. Nincs feltünő bársony meze, csilló-pora, fény-lemeze; virágkorát most éli bár: oly színhagyott köntösbe’ jár. Volt napja, volt, négy, tán öt is, hogy izlelt ő szerelmet is; most a […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Valahol messze susognak a lombok verse. Valahol messze susognak a lombok, Valahol messze dalol a madár. A réteken már nyílnak a virágok, S az erdő szélén ott legel a nyáj. Valahol messze egy pacsirta szól. Megérkezett már a vidám követ? Avagy csalogány volna késő éjszakán? Én nem hiszem. Azért… talán… lehet… Csak álom […] Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Mondjam még? verse. Volt egy dongó, meg egy légy, tovább is van, mondjam még? – Mondjad! Volt egy molnár, meg egy pék, tovább is van, mondjam még? – Mondjad! Volt egy asztal, meg egy szék, tovább is van, mondjam még? – Mondjad! Volt egy kantár, meg egy fék, tovább is van, mondjam […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Pásztorlány dala. Kis rózsa, szép rózsa, Gyönge virágszál! Szeretőd ha volna, Így nem hervadnál; De hervadsz mint magam, Hull kis leveled: Kedves ifjuságom Hull el itt veled. Kis rózsa, szép rózsa, Vársz-e még tavaszt? Jaj nekünk! örökre Elvesztettük azt. Más virág fog állni Száraz ágadon, Más leány örűlni Puszta dombomon. Legszebb tavaszi […] Olvass tovább
Jöjjön Fazekas Mihály Hortobágyi dal verse. Óh, te áldott Kanahám, Hortobágy mellyéke! Beh sok szegény legénynek Vagy te menedéke, Jó paripán ugratod, Pénzt adsz erszényébe, Szép menyecskét karjára, Jó bort a kezébe. Itt a szegény legénynek Uraság a dolga, Heverészhet kedvére, Nem lebernyés szolga, Van húsa, szalonnája, Öt őrü bundája, Szép zöldellő mezőben Legel a marhája. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Flóra verse. 1 Tudnál-e, Flóra, annyira szeretni, erényeidből épül-e szerencse, hogy mind a kínt, mit nem lehet feledni, hű szeretőd munkáján elfelejtse? Tudnál-e engem uj világra hozni, iparkodván szerelmes türelemmel, hogy legyen erőm ismét adakozni s eltölteni a gonoszt félelemmel? Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban? Fontold meg jól, szived mily terhet vállal. […] Olvass tovább
Jöjjön Sajó Sándor A veréb verse. Bús ősz borong a Kárpátok alatt, Dermesztve napfényt, szárnyas bogarat; Ködfátylas csendben hallgat a határ, S te már úton vagy, jó gólyamadár. Indulsz te is már, sürgő fecskeraj, Hisz igazad van – éhen itt ne halj; Hisz igazad van: szomorú az ősz – S ha új tavasz lesz – újra […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Mi köt ide? verse. Mi köt ide engem, Hol nem szeret senki? Ez idegen helyen Mit tudok szeretni? Ha elmegyek innen, Minek vágyom vissza? Lefekvő órámban, Felkelő órámban Mért fakadok sírva? Mért szebb itt a virág S illatosb, mint bárhol, Hangosabb az erdő Madárdalolástól? Dalos kedvű szívem Mért tud csak itt lenni? […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Vallomás verse. Mi ketten egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom, asszonyom, De ha nem kellek szeretőnek Egyébre nem vállalkozom. Például arra, mit gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört szegény szivének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát! szavamra mondom, Megtisztelő egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. Ön csupa […] Olvass tovább