A versek oldala
Jöjjön Dsida Jenő – Tavaszi ujjongás verse. Tarka virágnak Illata kábít, – Édes a méz mit Kelyhe kínál; Lebben a lepke, Röppen a méh – Sok kicsi vándor Kedvese ajkán Csókra talál. Nincs ma halál, Él ma a földön Mit csak az Isten Élni teremtett; – Harsog a himnusz, Hangos a táj! – Semmi se […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Nem tudom Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról, nem macska-kényes renyheségről, mely puhán körüldorombol. nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy nem a módról, nem kacsalábon forgó házról vagy bankban őrzött pénz-halomról, nem tudom, […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Kedves Jocó! verse. Kedves Jocó! 1. ső strófa De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintér kuglert venni. 2. strófa Mig a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednél fűnek fának, Mi jó dolga van Attilának. Köszönjük, hogy elolvastad József Attila versét! Mi a véleményed a […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Őrangyal Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra, Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem, Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet. Ha az életedet veszed újra fontolóra, És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla, Mert a bánat már nagyobbá vált, mint […] Olvass tovább
Tamkó Sirató Károly: Mérhetetlen Ez a világ mérhetetlen. A széle elérhetetlen. Sorsa kifürkészhetetlen. És az egész hangyaagynak, békaagynak – érthetetlen, érthetetlen! De az ember nemsokára (várjatok csak, várjatok csak) rátapint minden titkára! Olvass tovább
Szilágyi Domokos: Most… Most, amikor éjfelekig kell dolgoznom görnyedt-hajolva, hogy nincsen percnyi pihenés: most van szükségem mosolyodra. Most, amikor zúgó fülem szavak olvadt-érceit issza: most, most van szükségem nagyon simogató-lágy szavaidra. Most, amikor fáradt kezem törött szárnyú madárként rebben: most kell, ha csak egy percre is, hogy megpihenjen a kezedben. Az átvirrasztott éjszakákat enyhítse egy-egy […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: A medve töprengése verse. Jön a tavasz, megy a tél, barna medve üldögél, kibújás vagy bebújás? Ez a gondom, óriás! Barlangból kinézzek-e? Fák közt szétfürkésszek-e? Lesz-e málna, odú-méz? Ez a kérdés, de nehéz. Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét. Mi a véleményed A medve töprengése írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Varró Dániel: Altató Kisbaba, kisbaba, vicces fej, cukipofa fejedet biccentsd el! Laposakat, laposakat pislantol, álom a szemeden most landol. Kisbaba, kisbaba, álmodjál, alszik a vigyor is a szádon már, alszik a nyafogás, alszik a dac, iciket, piciket szusszantgatsz. Olvass tovább
Váci Mihály: Virág Hajamban mennyi csók illata fészkel, mint rozs tövén a fürj-sírású szél, szememben szomjas vágyak nyája térdel szerelmed kóborló vizeinél. Állad remegve fogom kezembe, és arcodat, mint lámpát fordítom a homlokomra: – Láss! És mondd, szeretsz-e, mikor szeretni magam nem tudom. De jó is lenne még dúdolva-sírva átcsavarogni néhány éjszakát, s nézni, mikor […] Olvass tovább
Varró Dániel: Kötődő nevelés Mutogatnak sokat énrám: “de helyes kis batyu, lám!” Hisz a hátára kötözve cipel engem anyukám. Vagy előre, a hasára kötöz erszényszerüen, azután így tereget, meg vacsorázgat derüsen. S ha elöl van az a kendő, mibe engem kötözött, megesik, hogy a fejemre potyog egy kis körözött. A kötődő nevelésnek folyománya az a […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Roskadó alázat Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak, csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megúnlak, hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt? Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt, nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek: a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet. Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc: Tótágas verse. A baltás gyilkos mennybe megy – pokolba nem jutnak ma latrok, a sas repesve fog legyet, farkasfalkák lakják az aklot, szobor szarja le a galambot, amely talpazatára szállt, babért tövisre vált a bajnok, mert itt már minden fejreállt. Mohamedhez megy – lám – a hegy, s Rómába nem mennek harangok, […] Olvass tovább