in

Tóth Árpád: A magánhangzók szonettje

Tóth Árpád: A magánhangzók szonettje

Arthur Rimbaud

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ú! kék Ó! – csak egyszer
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: – bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
Csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
Halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
Vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ú!: – az isteni tenger nyugodt, gyűrűző tánca,
Nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok tánca
A békés homlokon, mit alkimia tép föl -,

Ó!: – szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
És Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! – viola sugár az Ő szeméből!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Tóth Árpád: Elégia egy rekettyebokorhoz

Tóth Árpád: Láng