A versek oldala
Devecsery László: Átváltozások Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára. Bokrétámat megkötöttem: hímes csokor nőtt kezemben. Virágos most a mi házunk, anyák napján meg kell állnunk! Meg kell állnunk, megpihennünk, édesanyánk ünnepelnünk! Anyák napján, édesanyám: ölelésed az én tanyám. […] Olvass tovább
Rákos Sándor: Nagyanyó Nagyanyó fürge, mint a csík. Hajnalban kél, friss harmattal mosakszik. Bizony fürge, mint egy kisleány: délelőtt főz, varrásba fog délután. Láttad-e már az ablaknál? Gyűszűjével a fényes tű föl-leszáll. Vajon nagyanyó mit gondol, míg lábánál a cirmos alkony dorombol? Gyűszűjével a fényes tű föl-leszáll, nagyanyó varr. Rámosolyog a selyemfonál. Fejet csóvál s […] Olvass tovább
Ady Endre: Proletár fiú verse Az én apám reggeltől estig Izzadva lót-fut, robotol, Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát veszen S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az […] Olvass tovább
Dsida Jenő: Édesanya névnapjára Drága jó Mamuskám, Nyár van a világon, Nap süt le a földre, Madár száll az ágon. Szívünk világában Szintén meleg nyár van, Szeretetnek napja Fürdeti sugárban. Tele van a szívünk Szép madárénekkel: Légy megáldva hosszú És boldog élettel! Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Erdei út verse. Áprily Lajos: Erdei út Itt szarvas járt. Kis unokám, menjünk utána friss nyomán. Figyeld csak, milyen tiszta nyom: puha földön járt, nem havon. Itt mint szétnyílt kagyló, olyan. Itt repedt szív formája van. A lépte mindenütt nyugodt, nem űzte senki, nem futott. Nézd, itt megállt, mohot kapart, itt meg […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Bájoló verse. Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le […] Olvass tovább
Ratkó Józseef: Zsoltár Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az ido. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal – harmadnapra feltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyöruség, szerelmükért örökös huség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyujtött kínját. Olvass tovább
Jöjjön Juhász Ferenc: Nagymama verse. Ó, milyen fiatal nagymama, a drága, pedig nyílik körülötte kilenc unokája. Futkos, mint a szellő, ki hinné, a kedves közeledik már a hetvenkilenchez. Reggel, mikor fodros rékliben mosakszik, amikor a ház még hortyog, mélyen alszik, s az ég kék ingéből ugrálnak a csillagok, mint bolhák, a nap az ablakhoz nyomja […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A kanász verse. Az én falkám olyan falka, ondolálva van a farka. Orrukban csak magyar mód csillog egy kis aranydrót. Van egy pösze kis malacom, fővárosi grófkisasszony. Sóhajtott is egy ízbe, nézi magát a vízbe. Van nekem egy oly kis kanom, szelid szóra kezes nagyon. Az ha fogja s egyet túr, a kőkastély […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Csatadal verse. Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. Előre! Süvít a golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart. Előre! Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. Előre! Hadd lássák és hadd olvassák, Rajta szent szó van: szabadság. Előre! Aki magyar, aki vitéz, Az ellenséggel szembenéz. Előre! Mindjárt vitéz, […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály – Szép Ilonka verse. 1 A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a vad hűs forrás tövében. A vadász még lesben ül sokáig, Alkonyattól vár szerencsejelt: Vár feszülten a nap áldoztáig, […] Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel: A közelítő tél verse. Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. […] Olvass tovább