A versek oldala
Varró Dániel: Kötődő nevelés Mutogatnak sokat énrám: “de helyes kis batyu, lám!” Hisz a hátára kötözve cipel engem anyukám. Vagy előre, a hasára kötöz erszényszerüen, azután így tereget, meg vacsorázgat derüsen. S ha elöl van az a kendő, mibe engem kötözött, megesik, hogy a fejemre potyog egy kis körözött. A kötődő nevelésnek folyománya az a […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Roskadó alázat Az apró hallgatások csönddé hatalmasultak, csak te lehetsz a vétkes, ha majd talán megúnlak, hol már az a hiú láz, mi színes-lenni sarkallt? Elmaradtak a csokrok, a sarki málnafagylalt, nem várod el te sem már, mit úgyis elfelejtek: a semmiség csodáit, a kéretlen figyelmet. Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc: Tótágas verse. A baltás gyilkos mennybe megy – pokolba nem jutnak ma latrok, a sas repesve fog legyet, farkasfalkák lakják az aklot, szobor szarja le a galambot, amely talpazatára szállt, babért tövisre vált a bajnok, mert itt már minden fejreállt. Mohamedhez megy – lám – a hegy, s Rómába nem mennek harangok, […] Olvass tovább
Ágh István: Búzavirág Ne félj! most olyan messze mint az ég, de onnan hozza el neked búzakék vigaszát, egy csipet madárlátta végtelent, magasok zafírcsillagát szemén, kiskanál óceánt neked, jéghegyről jégmadárka kék tollát azúr utakon menti át, búzavirággá fárad azután, ne féltsd! csodálatos, csodáld! Olvass tovább
Petőfi Sándor: Két testvér Van énnekem egy kedves cimborám, Talpig derék, becsűletes fiú; Midőn szomoruságnak szele fú, Vidámság köpenyét akasztja rám. Ha nemzetem sorsára gondolok, S szivem szorítja fojtó sejtelem: Az én kedves pajtásom ott terem, És szól, hogy ez nem férfias dolog; Azt mondja, hogy csak várjak egy kicsit, Hogy majd idővel másformán leszen, […] Olvass tovább
Szabó T. Anna: Az ég zsoltára Perelj, uram, perlőimmel? Felelj, Uram, felhőiddel. Mondd, hogy rend van a világban, felejtsem, amiket láttam. Nehéz lenni, tudod, Uram? Szívünk-szemünk úgy tele van fájdalommal, szenvedéssel, amit nem érünk fel ésszel. Körülöttünk annyi zaj van. A testtel is csak a baj van. A lélek meg – szent a lélek, de […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Palackposta Kettétört az utolsó evező is, a hullámok egyre tornyosodtak; nemhogy szűnt volna, de nőtt s vadult a vihar, a holdat is mindegyre el-elfújta, lóbálta veszettül, majd kivágta valahová a messzi partra, vagy talán be a reménytelenül mély óceánba. Mertük a vizet egész éjjel. Vállal és lábbal feszültünk a már-már összeroppanó bárka bordáinak. […] Olvass tovább
Csokonai Vitéz Mihály: Névnapra íratott versek E tisztán tűndöklő reggelének Szájamból buzog ki íly tisztelő ének: Az Úr, aki midőn fárasztjuk az eget Kérésünkkel, reánk bőv áldást csepeget, Az, aki egyedűl az igaznak bére, Légyen életednek örökös vezére. És minthogy itt olyan tengeren eveznek Mindenek, amelyben sok százan elvesznek, Mivel a felhőkig felnőtt habok között […] Olvass tovább
Jöjjön Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki verse. Ez világ sem kell már nekem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem, Egészséggel, édes lelkem? Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kévánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled isten áldomása. Én drágalátos palotám, Jóillatú piros rózsám, Gyönyerő szép kis violám, Élj sokáig, szép Júliám! […] Olvass tovább
Bogdán József – Reggeli ima Uram, ha misén elalszom, érintsd meg csendesen az arcom. Éjszaka féltem, nem aludtam, ott kuporogtam a kapudban. Nem tudom… melegségre vágytam, hideg koporsó volt az ágyam. Bár apám egyszer fölém hajolt, mint kutya a kölykét megszagolt. Úgy emlékszem még be is takart, és valamit mondani akart… Valami ilyet: befellegzett… a […] Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Példázat Papírban kaptam ezt a szót, mely messze földön pálma volt. Papírba göngyölt gyenge tőt, s most lám, előttem földbe nőtt. Nedvvel telik, rügyet fogan, s érik vele minden szavam, mivel sudáran felszökik, s valódi lombot hajt a hit. Olvass tovább
Jöjjön Garai Gábor: Evés verse. Ma láttam az Embert, amint evett. Derűsen ült aszfalt-rongyok s kövek szurtos halmán, maga a nyugalom, – körötte süvöltött a forgalom. Csak bontó-vasát cövekelte ki lábtól, nehogy ráhajtson valami jármű; és szép kényelmesen evett: kibökte a pasztőrtejes üveg kartondugóját, majd kést vett elő, egy zsemlecipót kettészelt, merő szakértelem volt – […] Olvass tovább