A versek oldala
Jöjjön Benedek Elek: Szeresd a fát verse. Szeresd a fát, hisz ő is érez, Szép gyöngén nyúlj a leveléhez; Ágát ne törd, lombját ne tépjed, Hagyd annak, ami: épnek, szépnek, Ne bántsd a fát! Ő is anya, minden levele Egy-egy gyermek, gonddal nevelve; És gyermek minden ágacskája, Szeretettel tekints föl rája, Szeresd a fát! Édes […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Jőj, tavasz, jőj!… verse. „Jőj, tavasz, jőj!” – gondolám az ősszel, – „Várlak, mert boldogságommal jősz el; Kinn falun lesz ifju, szép galambom, És szabad lesz őt meglátogatnom; S hogyha tőle száz mérföldre lennék, Száz mérföldről is hozzája mennék. Ha jön a nap hajnal-ölelésre, Ha megy a nap éj-fölébresztésre, És a hold, […] Olvass tovább
Rab Zsuzsa: Otthont adsz Amint az ajtón benyitok, kezemnek otthont adsz a tiédben. Befogadod, mint csavargót a házba, ott vacok várja, tűzhely, vacsora, nincs lárma, nincs tülekvés. A lélek felbátorodva kioldja átázott cipőjét, vizes harisnyáját kötélre dobja, aranyfényű teát tesznek elébe, illatos málnaízzel, vágnak mellé, amennyi jólesik, a friss kenyérből. Aztán, ha a lélek, felbátorodva, […] Olvass tovább
Jöjjön Buda Ferenc – Ne rejtőzz el verse. Ne rejtőzz el, úgyis látlak! Rádcsukom a szempillámat. Benn zörömbölsz a szívemben, s elsimulsz a tenyeremben, s elsimulsz az arcom bőrén, mint vadvizen a verőfény. Nagyon jó vagy, jó meleg vagy, nagyon jó így, hogy velem vagy. Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, […] Olvass tovább
Szalai Borbála: Meglepetés Jó ideje azon törtem buksimat, Nők napjára mit is mondjak anyunak! Megvettem én egy nagy csokor virágot, Boldog leszel anyu, hogy ha meglátod. De örömöd akkor lesz csak még nagyobb, Ha ehhez egy szép képet is rajzolok. Nagy betűkkel azt írom rá „Anyukám”, Kicsi lányod köszönt Téged Nőknapján. És mikor ma átadom […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Öröm Amikor előbb jön a nyár, s te vagy a meleg. Amikor rám vársz, amikor öt perccel több a veled. Amikor ráér az ébredés, és a kávéd ajkaimra gőzöl, amikor kedvedet teszed elém, amikor a rózsám arcodon vörös. Amikor színeket fúj az ősz, s mi levélként hempergünk a földön; amikor te a […] Olvass tovább
Babits Mihály – Zsendül már a tavasz Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán. Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét. Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol a színes ég hártyájára bogas kínai titkokat. Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez. Déltől harmatos estig járhatsz könnyü kabátban és olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén olcsó hirlapodat s […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Holdhoz verse. Jó Hold, ki békén szenveded kéretni sápadt képedet, kihez boldog, boldogtalan sóhajtva járúl úntalan, hallgass meg egyszer engem is, nagy tisztelődet – igen is! Csak, hogy még nem volt alkalom ezt így szemedbe mondanom; vagy jobban szólva, még soha rád nem szorúltam úgy mint ma. Kérlek tehát, ha majd […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – A női szív verse. A női szív tömeglakás – Tömeglakás, mi lenne más. Elfér benne a sok bolond, Aki nőért könnyet is ont. Emezt ide, amazt oda, Kamráit cellákra osztja. Ez kimaradt! – a patvarba, Nosza gyorsan a pitvarba! S nekem ó jaj szegény fejem! Hol is lészen az én helyem? […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor A testvér verse. A Testvér az a nő, aki szeret, De vágya nincs és semmit sem akar. Tenger-nyugalmú mosolya mögött Nemes, vagy nemtelen célt nem takar. Nincs elfogultság benne, s nincs zavar. Nincs macska-szeszély, s nincs tigris-fölény, Olyan, mint a jó lelkiismeret Az öntudat virágos küszöbén. Tartózkodása nem titkos ígéret, Nem szűzi […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A verselő asszonyok verse. Nővéreim, verselő asszonyok, Hogyan látjátok ti a Szépet? Szebben kacag, hangosabban zokog Tibennetek az élet? Szerelem, szülés, lét és költözés: Az élet-Szfinx nem asszony mása? Bizonyosan nagyobb megkönnyülés Az asszonynak sírása. Bizonyosan szebb az örömötök S harc nélkül jobban mertek sírni. Óh, áldott az az asszonyok között, Aki […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Mindvégig verse. A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál; Ujjod valamíg azt Pengetheti: vígaszt Bús elme talál. Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr: Ne tedd le azért; Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért?… Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kiméled […] Olvass tovább