A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: A fekete húsvét verse. Beteg szívem most be tele-nagy, Milyen jó volna máskor élni, Máskor s tán máshol: Láz, virágzás, gyönyörű Húsvét, Jaj, itt nálunk, be fekete vagy. Mikor halt meg itt a büszkeség S volt jó itt élni nagy szivekkel, Tele szivekkel? Utat készít itt most a Fátum S letépi Húsvét […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Áprilisi capriccio verse. Az útszél: csupa pitypang, A bokrok: csupa füttyhang. Rigó fuvoláz; rája tíz Zugból is felcsivog a csíz. Hallgatja még a rest éj Félálmában a kastély, Emelve tornyát álmatag, Mint nyújtózó kart, bár a nap Elönti friss arannyal. A parkban – rőt aranyhal – Kövér úr sétál lebegő Hassal az édes […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Április verse. Április, ó, Április, Minden csínyre friss! Faun-bokáju, vad suhanc, Újra itt suhansz! Vásott cigánykereked Porozza a tereket, Repül a szemét, Levegőbe parazsat Hintegetsz és darazsat, Illatot s zenét! Némely ingó és rügyes Ág végére már Küldöd: kússzék az ügyes – Katicabogár, Mint árbócra egy piros, Pettyes zubbonyú, Fürge lábú és […] Olvass tovább
Jöjjön Illyés Gyula: Április verse. Forog a vízimalom, be jó rádgondolnom a vízimalomról! Repül a vadgalamb, be jó rádgondolnom a vadgalambról! Míg körül megtavaszodik. * Ahány rezzenést tesz a föld, be jó, veled cinkosan összeölt. * Fütty harsan, felhő utazik Ég, csillagaival, rét, illataival, be jó, veled titkosan összevarr. * Sőt a sárban a cinke-lábnyom. […] Olvass tovább
Jöjjön Benedek Elek: Szeresd a fát verse. Szeresd a fát, hisz ő is érez, Szép gyöngén nyúlj a leveléhez; Ágát ne törd, lombját ne tépjed, Hagyd annak, ami: épnek, szépnek, Ne bántsd a fát! Ő is anya, minden levele Egy-egy gyermek, gonddal nevelve; És gyermek minden ágacskája, Szeretettel tekints föl rája, Szeresd a fát! Édes […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Jőj, tavasz, jőj!… verse. „Jőj, tavasz, jőj!” – gondolám az ősszel, – „Várlak, mert boldogságommal jősz el; Kinn falun lesz ifju, szép galambom, És szabad lesz őt meglátogatnom; S hogyha tőle száz mérföldre lennék, Száz mérföldről is hozzája mennék. Ha jön a nap hajnal-ölelésre, Ha megy a nap éj-fölébresztésre, És a hold, […] Olvass tovább
Rab Zsuzsa: Otthont adsz Amint az ajtón benyitok, kezemnek otthont adsz a tiédben. Befogadod, mint csavargót a házba, ott vacok várja, tűzhely, vacsora, nincs lárma, nincs tülekvés. A lélek felbátorodva kioldja átázott cipőjét, vizes harisnyáját kötélre dobja, aranyfényű teát tesznek elébe, illatos málnaízzel, vágnak mellé, amennyi jólesik, a friss kenyérből. Aztán, ha a lélek, felbátorodva, […] Olvass tovább
Jöjjön Buda Ferenc – Ne rejtőzz el verse. Ne rejtőzz el, úgyis látlak! Rádcsukom a szempillámat. Benn zörömbölsz a szívemben, s elsimulsz a tenyeremben, s elsimulsz az arcom bőrén, mint vadvizen a verőfény. Nagyon jó vagy, jó meleg vagy, nagyon jó így, hogy velem vagy. Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg, ha látlak. Nézz rám, […] Olvass tovább
Szalai Borbála: Meglepetés Jó ideje azon törtem buksimat, Nők napjára mit is mondjak anyunak! Megvettem én egy nagy csokor virágot, Boldog leszel anyu, hogy ha meglátod. De örömöd akkor lesz csak még nagyobb, Ha ehhez egy szép képet is rajzolok. Nagy betűkkel azt írom rá „Anyukám”, Kicsi lányod köszönt Téged Nőknapján. És mikor ma átadom […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Öröm Amikor előbb jön a nyár, s te vagy a meleg. Amikor rám vársz, amikor öt perccel több a veled. Amikor ráér az ébredés, és a kávéd ajkaimra gőzöl, amikor kedvedet teszed elém, amikor a rózsám arcodon vörös. Amikor színeket fúj az ősz, s mi levélként hempergünk a földön; amikor te a […] Olvass tovább
Babits Mihály – Zsendül már a tavasz Zsendül már a tavasz langy hegyek oldalán. Pöttöm kis nefelejcs nyitja ijedt szemét. Halk fák gyönyörű gyöngéd ujja rajzol a színes ég hártyájára bogas kínai titkokat. Friss fürdő a világ, enyhe sugár legyez. Déltől harmatos estig járhatsz könnyü kabátban és olvashatsz a napon, kéjjel izelgetvén olcsó hirlapodat s […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: A Holdhoz verse. Jó Hold, ki békén szenveded kéretni sápadt képedet, kihez boldog, boldogtalan sóhajtva járúl úntalan, hallgass meg egyszer engem is, nagy tisztelődet – igen is! Csak, hogy még nem volt alkalom ezt így szemedbe mondanom; vagy jobban szólva, még soha rád nem szorúltam úgy mint ma. Kérlek tehát, ha majd […] Olvass tovább