A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: A verselő asszonyok verse. Nővéreim, verselő asszonyok, Hogyan látjátok ti a Szépet? Szebben kacag, hangosabban zokog Tibennetek az élet? Szerelem, szülés, lét és költözés: Az élet-Szfinx nem asszony mása? Bizonyosan nagyobb megkönnyülés Az asszonynak sírása. Bizonyosan szebb az örömötök S harc nélkül jobban mertek sírni. Óh, áldott az az asszonyok között, Aki […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Mindvégig verse. A lantot, a lantot Szorítsd kebeledhez Ha jő a halál; Ujjod valamíg azt Pengetheti: vígaszt Bús elme talál. Bár a szerelem s bor Ereidben nem forr: Ne tedd le azért; Hát nincs örömed, hát Nincs bánat, amit rád Balsors keze mért?… Hisz szép ez az élet Fogytig, ha kiméled […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Nemzetőr-dal című verse. Süvegemen nemzetiszín rózsa, Ajakamon édes babám csókja; Ne félj, babám, nem megyek világra: Nemzetemnek vagyok katonája. Nem kerestek engemet kötéllel; Zászló alá magam csaptam én fel: Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád! Nem is adtam a lelkemet bérbe; Négy garajcár úgyse sokat érne; Van nekem […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – Válasz Petőfinek verse. Arany János – Válasz Petőfinek Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom; Örűl a szívem és mégis sajog belé, Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom? Petőfit barátul mégsem érdemelé. Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve… Szerencse, isteni jó szerencse nékem! Máskép szerény művem vetém vala tűzbe, Mert […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: A modell verse. Egy egyszerű kültelki lányka (Tizenhat éves, jó falat) „Leszek modell!” Így szólt magában És egy festőhöz fölszaladt. Mert megfelelt az arc, a termet, Így szólt a piktor: „Aktra termett E karcsú test… e két halom… Vetkőzz hamar le, angyalom!” És mert a célhoz ez vezet, A kis modell levetkezett. […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: 1848 verse. Betűk és ajkak fennen hirdetik: Hogy a világ órjásilag halad; Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, Tökélyesebb lesz minden perc alatt. Az új időknek nagy története E fontos tanból szép leckét adott; És megtaníta: hogy nincsen nagy ok Lenézni az oktalan állatot. Az állatok közt önszülötteit Csak a legalábbvaló falja […] Olvass tovább
Majtényi Erik: Nőnapi köszöntő Egy szál virág kettő bársony szirom feslő. Két szál virág három, karcsú zsenge száron. Négy szál virág öt, zöld levél között. Minden virág gyönge szirma édesanyám néked nyit ma. Erdő-mező bokrétája, néked virít nők napjára. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc Balassagyarmat verse. Balassagyarmat – óh, hogy szeretem! Legszebb ott volt fiatal életem, ott nem bántott talán még semmi se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe). Véletlen, hogy apámat épp oda vezényelte a vasút. Nekem a folyó tetszett legjobban, az Ipoly. „Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!” – mondták a nagyok… Örvény […] Olvass tovább
Fazekas Mihály: Ének a hosszú télhez Óh, meddig kell még a nyers szél Dérdúrságát szenvednünk! Engedd már óh makrancos tél, Zúzos lárvád elvetnünk! Vidd el rólunk vad honjába A mord éjszak tunya seregét: Hadd láthassuk pompájába A vidító kikelet egét! A gémbergő természetnek Engedj egy kis tágúlást; A sok béburkolt életnek Lágy szellőtől újúlást. A […] Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Hol lakik a halacska? Hol lakik a halacska? A lakása tavacska. Tenger, folyó, kis patak, lent lakik a víz alatt. Vízben alszik, vízben kel, vízi nótát énekel. Vízből van a párnája, buborék a labdája. Köszönjük, hogy elolvastad Gazdag Erzsi versét! Mi a véleményed a ol lakik a halacska című költeményről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel – Életfilozófia verse. Én is örömre születtem Arcadia berkében, Rózsapárnán szenderegtem Cypris ambrás ölében. Az aranyszázad istene Pásztorai közé kene. Ah, de mint az aranyvilág, A rózsakor elrepűl! Olympusra más isten hág, S Dodona berke dördűl. Elvirít a szép kikelet, S véle a hesperi liget. Az enyém is elvirúlt már! Pályám vége […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Anyák napján, édesanyám… verse. Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy azután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára. Anyák napján, édesanyám: ölelésed az én tanyám. Az én tanyám: menedékem, hozzád vezet boldog léptem. Örömkönnyek szemedben. . . Én ezért most, mondd, mit tettem? […] Olvass tovább