in

Szabó Lőrinc – Balassagyarmat

Hirdetés

Jöjjön Szabó Lőrinc Balassagyarmat verse.

Balassagyarmat – óh, hogy szeretem!
Legszebb ott volt fiatal életem,
ott nem bántott talán még semmi se
(s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe).
Véletlen, hogy apámat épp oda
vezényelte a vasút. Nekem a
folyó tetszett legjobban, az Ipoly.
„Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!” –
mondták a nagyok… Örvény – ez a szó
a mesékbe vitt, oda, ahol a jó
tündér lakott, s a gonosz, s a csodás
királylány, s a lángtorkú óriás,
és Isten, s az ördögök-angyalok.
Örvény volt nekem a világ s titok.
Hogy hittem még! –: látóhatáromon
úgy élt a sárkány, mint egy rossz rokon,
épp úgy élt, csak egy kicsit távolabb,
mint mi a Templom-utca 10 alatt.

Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc versét!
Mi a véleményed a Balassagyarmat versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Nagy László: Dióverés

Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőben